GONDOLATOK 600. TÚRÁNK KAPCSÁN (2019)

2019. április 21-én, a lajosmiszei Mizsei Óriásnál tartottuk 600. túraprogramunkat.
600. jubileumi túránk apropóján, szeretnénk mindenkinek megköszönni az elmúlt 12 év érdeklõdését, támogatását, véleményeit, hozzászólásait, megosztásait. Szerény munkánk legnagyobb elismerései voltak ezek, sokszor adtak erõt a folytatáshoz, ami sokszor nem volt könnyû vagy egyenesen értelmetlennek és reménytelennek tûnt.
Köszönjük ellendrukkereink, ellenségeink folyamatos, felszámolásunkra, ellehetetlenítésünkre tett kísérleteit, próbálkozásait, nélkülük sem léteznénk már; sokszor az lendített át minket a holtpontokon, hogy nem hagyhatjuk veszni az értékeinket és elveinket, és õk semmiképp sem gyõzhetnek.
A bõ évtized alatt több részközösségünk is levált rólunk, vagy mi választottuk le õket magunkról, és próbált tovább élni, majd õk megmutatják, hogy hova és hogyan kell túrákat szervezni – aztán a legtöbbjük csúnyán és gyorsan elfogyott, mert azt hitték, hogy ez rengeteg munka nélkül is menni fog. Márpedig ez nagyon sok munkával is csak nagyon nehezen megy…
Hivatalos oldalról soha senki sem támogatott minket, sem anyagilag, és fõleg: erkölcsileg nem, sem Lajosmizsérõl, sem a környezõ településekrõl, sem a régió, a Felsõ-Kiskunság részérõl, amelyekért egyébként elég sokat dolgoztunk és dolgozunk ma is.
Sebaj, ugyan könnyebb lett volna, ha mellénk állnak, de így is megvagyunk még. Az érdektelenségük nem minket minõsít...
600 túra. 600 olyan hétvégi nap, amikor nem a semmittevést, a délig alvást vagy a kifogáskeresést választottuk, hanem korán keltünk, idõjárástól és fizikai, mentális állapotunktól függetlenül elindultunk túrázni, és erre nem kevés szervezõ munkával sikerült mindig több-kevesebb embert is rávenni.
600, egyenként is felejthetetlen nap, de így egyben maga a csoda.
Senki sem gondolta, hogy amikor 2007-ben elkezdtük, akár csak 20 túráig is eljutunk. Mert semmi sem szólt amellett, hogy egy alföldi, javarészt mezõgazdasági jellegû településrõl, a szomszéd falvakból, bárki is az országot, vagy mi több: a Kiskunságot gyalogosan járni akarná. Aztán mindig akadtak rajtunk kívül is szent õrültek.
Soha sem akartunk semmilyen közízlést, közigényt kielégíteni, mert egyrészt nem vagyunk utazási iroda, se nem fûzõdött hozzá semmilyen anyagi érdekünk, hogy pénzért folyamatosan sikk-programokkal tömjük a néprétegeket, másrészt nem akartunk soha beleolvadni a több száz, gyakorlatilag egyforma csapat masszájába, akik csak a maguk szórakozására, önös érdekbõl és kizárólag hegyek között tudják elképzelni a természetjárás gyakorlását. Tisztelet néhány kivételnek.
Mi, kezdettõl fogva új, zömében járatlan, fel nem fedezett utakat kerestünk, mert szégyelltük, hogy a Kiskunságban gyakorlatilag nem túrázik senki, még az itteni csoportok is 95%-ban csak a hegyekben alélnak el maguktól; erkölcsi és emberi, mondhatni természetjáró kötelességünknek tartottuk, hogy megismerjük, megismertessük és másokkal is megszerettessük a Duna-Tisza köze szép részeit, értékeit, embereit, mert tarthatatlannak gondoltuk és gondoljuk ma is, hogy az itt élõk nagy része sem ismeri, nem is kíváncsi rá, az idegenek pedig egész egyszerûen csak egy unalmas laposnak gondolják.
Nagyon sok embert túráztattunk meg, nagyon sok kilométert is mentünk. Nem a statisztikai adatokkal való dicsekvés miatt mondom, hanem azért, hogy volna erre igény, ha bármikor bárki is támogatott volna minket, és nem csak néhány ember, saját idejébõl, saját pénzébõl csinálta volna azt, amit ma Petõfi Túrakörnek nevezhetünk.
Szerénytelenségnek tûnhet, de nem érdekel, mert sok értéket mi vettünk észre a Kiskunságban, mi tártuk az emberek színe elé, sok helyre mi túráztunk elõször, mi tettünk föl több száz objektumról, látnivalóról elõször képet a világhálóra.
Petõfi Sándor, névadónk és példaképünk, szerintünk a legnagyobb magyar szellemi örökségét teljesen magunkénak valljuk, mi is gyönyörûnek tartjuk a Kiskunságot, szebbnek mint a hegyeket, és minden lehetõ módon, fórumon, túrán népszerûsítjük életét, személyét, Szülõföldjét/Szülõföldünket.
Tizenkét év munkájával, sikerült saját arculatot, értékrendet, kialakítani, van egy jó pár túrakörös jegyünk, ami alapján még csak nem is hasonlíthatnak minket más csapatokhoz, ami nagy eredmény.
Akármi is lesz a következõ években, mi folytatjuk, amíg bírjuk. Ha a közeg rámozdul és észreveszi azt, amit csinálunk, úgy is jó, ha nem, akkor csináljuk tovább, ahogy megszoktuk.
Továbbra is várunk sorainkba minden elszánt túrázót, de alkalmi kocák, kibicek, fikatónik, okoskodó megmondóemberek és fõleg: sznobok kíméljenek. Nem magunk miatt; nekik lenne elpazarolt energia egyetlen túrára akkora mûsort betanulni…
Még egyszer: Mindenkinek Mindent Köszönünk!
Tartsatok velünk a következõ 600 túrán is.

Minden rokonom!

Sántaőz

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.