"PETŐFI TÚRAKÖR 500" - AVAGY NÉHÁNY GONDOLAT JUBILEUMUNK KAPCSÁN (2016)

2016. május 1-jén Nagykõrösön megtartottuk 500. túraprogramunkat. Az elsõ 2007. március 15-én volt, a Börzsönyben kéktúráztunk, Kóspallagról Nagymarosra. Laza hétvégi programnak indult a természetjárás, alkalmi dolognak. Aztán még ugyanabban az évben lett 33 túránk. De eszünkbe se jutott, hogy ekkora sorozat lesz belõle…
Aztán következtek az évek, és egyre gyakrabban, egyre több ember fordult meg rendezvényeinken, mígnem 2011-ben, csúcsévünkben, már csaknem 500 különbözõ személy vett részt 84 túranapunkon.
Amikor elkezdtük, több cél is lebegett a szemünk elõtt, melyek az évek alatt egyre erõsebb törekvéseinkké lettek: rávenni az embereket a természetjárás rendszeres gyakorlására, megismerni az országot, népszerûsíteni szûkebb szülõföldünket, a Duna-Tisza közét, ápolni a klasszikus magyar turistahagyományokat, médiában megjelentetni tevékenységünket, turistautakat festeni, pihenõket építeni, hogy ne csak úgy túrázzunk, hanem csináljunk is valami maradandót.
Nem venném sorra, ezek közül mi teljesült, mi lett, vagy mi lehetett volna. Lényegtelen.
A lényeg, hogy több mint 6000 embert vettünk rá arra, hogy ne otthon tespedjen, hanem keljen fel és járjon. Együttesen csaknem 100.000 kilométert gyalogoltunk, amivel két és félszer megkerültük a Földet, képzeletben. Jártunk külföldön és Magyarország megszámlálhatatlan helyén.
Én személy szerint mégis, legfontosabbnak a Duna-Tisza közi túráinkat tartom, ennek a nagyrészt ismeretlen és erõsen lenézett tájegységnek, méltó megismerését és megismertetését, a magyar turista térképre való felhelyezését. Nem is lennénk méltók még a turista vagy természetjáró név viselésére sem, ha ezért nem tettünk volna vagy próbálnánk meg mindent. Ha az ember nem érdeklõdik szülõföldje értékei iránt, nem ismeri azokat és nem büszke rájuk, fikarcnyit sem érdekes, milyen országokban járt, hol nyaralt, milyen magas csúcsokra jutott fel – autóval vagy lanovkával…
Ha van némi hiányérzet bennem, összességében visszatekintve az elmúlt 9 évünkre, az csak annyi, hogy ugyan több mint 300 alföldi túránk volt – ennyit az országban senki és egy csoport sem túrázott ezen a vidéken, még összesen sem -, és sok látogatója van túraalbumainknak, olvasója beszámolóinknak, átütõ eredményt nem sikerült elérnünk. Nem özönlenek az emberek északról, a Dunántúlról vagy a nagyvárosokból a két folyó közére, hogy gyalogosan ismerjék meg ezt a tájat, amely - ennyi túrával a hátunk mögött talán elég alappal jelenthetjük ki -, semmivel sem csúnyább vagy érdektelenebb, mint bármelyik magyar régió, hegység, tó vagy folyó. Sõt!
Merem állítani, hogy ennyire változatos, sok látnivalót rejtõ túrákat az országban nem lehetne összeállítani, mint a Kiskunságban. Arról pedig már nem is beszélve, hogy az itteni erdõk legszebbjei, az ország legszebb rengetegei közé tartoznak.
Nem tudni, meddig lesz Túrakör, meddig lesznek túrák, mindig csak néhány hétre elõre tervezünk programokat - mert önmagában „csak túrázni” hosszú ideig, úgy, hogy semmi maradandót nem igyekszünk tenni, nem érdemes -, de amíg megyünk, minden nyíltszívû, õszintén érdeklõdõ emberre nyitottak vagyunk, a nem ilyeneket továbbra is távol tartjuk, és amíg túrázunk, továbbra is mindent megteszünk, hogy valahogyan áttörjük a falat, a szülõföldünket nem ismerõ, de lenézõ közvélemény, és az ország legszebb tájegysége – a Felsõ-Kiskunság és a Homokhátság –  szépségei között, valamint maradandó turista értékeket hozzunk létre.
Mindenkinek köszönjük, aki bármilyen formában velünk volt, és támogatott minket, megtisztelt akár virtuális, akár gyalogos érdeklõdésével.
Köszönjük ellenségeinknek, hogy többször is szét akarták verni a Petõfi Túrakört; ez is minket erõsített, és hozzájárult ahhoz, hogy ne hagyjuk abba.
És ugyan következõ 500-at biztosan nem tudok ígérni, de egy darabig még elképzelhetõ, hogy rajta leszünk Magyarország 1:1 méretarányú turistatérképén…

Minden rokonom!

Sántaőz

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.