FŐOLDAL

    MAGUNKRÓL  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  KOLLÉGIUMI TÚRAKÖR  FOTÓKIÁLLÍTÁS  MESEPÁLYÁZAT  

 

 


2016. MÁJUS 2. -
"PETŐFI TÚRAKÖR 500" - AVAGY NÉHÁNY GONDOLAT JUBILEUMUNK KAPCSÁN

2016. május 1-jén Nagykőrösön megtartottuk 500. túraprogramunkat.
Az első 2007. március 15-én volt, a Börzsönyben kéktúráztunk, Kóspallagról Nagymarosra. Laza hétvégi programnak indult a természetjárás, alkalmi dolognak. Aztán még ugyanabban az évben lett 33 túránk. De eszünkbe se jutott, hogy ekkora sorozat lesz belőle…
Aztán következtek az évek, és egyre gyakrabban, egyre több ember fordult meg rendezvényeinken, mígnem 2011-ben, csúcsévünkben, már csaknem 500 különböző személy vett részt 84 túranapunkon.
Amikor elkezdtük, több cél is lebegett a szemünk előtt, melyek az évek alatt egyre erősebb törekvéseinkké lettek: rávenni az embereket a természetjárás rendszeres gyakorlására, megismerni az országot, népszerűsíteni szűkebb szülőföldünket, a Duna-Tisza közét, ápolni a klasszikus magyar turistahagyományokat, médiában megjelentetni tevékenységünket, turistautakat festeni, pihenőket építeni, hogy ne csak úgy túrázzunk, hanem csináljunk is valami maradandót.
Nem venném sorra, ezek közül mi teljesült, mi lett, vagy mi lehetett volna. Lényegtelen.
A lényeg, hogy több mint 6000 embert vettünk rá arra, hogy ne otthon tespedjen, hanem keljen fel és járjon. Együttesen csaknem 100.000 kilométert gyalogoltunk, amivel két és félszer megkerültük a Földet, képzeletben. Jártunk külföldön és Magyarország megszámlálhatatlan helyén.
Én személy szerint mégis, legfontosabbnak a Duna-Tisza közi túráinkat tartom, ennek a nagyrészt ismeretlen és erősen lenézett tájegységnek, méltó megismerését és megismertetését, a magyar turista térképre való felhelyezését. Nem is lennénk méltók még a turista vagy természetjáró név viselésére sem, ha ezért nem tettünk volna vagy próbálnánk meg mindent. Ha az ember nem érdeklődik szülőföldje értékei iránt, nem ismeri azokat és nem büszke rájuk, fikarcnyit sem érdekes, milyen országokban járt, hol nyaralt, milyen magas csúcsokra jutott fel – autóval vagy lanovkával…
Ha van némi hiányérzet bennem, összességében visszatekintve az elmúlt 9 évünkre, az csak annyi, hogy ugyan több mint 300 alföldi túránk volt – ennyit az országban senki és egy csoport sem túrázott ezen a vidéken, még összesen sem -, és sok látogatója van túraalbumainknak, olvasója beszámolóinknak, átütő eredményt nem sikerült elérnünk. Nem özönlenek az emberek északról, a Dunántúlról vagy a nagyvárosokból a két folyó közére, hogy gyalogosan ismerjék meg ezt a tájat, amely - ennyi túrával a hátunk mögött talán elég alappal jelenthetjük ki -, semmivel sem csúnyább vagy érdektelenebb, mint bármelyik magyar régió, hegység, tó vagy folyó. Sőt!
Merem állítani, hogy ennyire változatos, sok látnivalót rejtő túrákat az országban nem lehetne összeállítani, mint a Kiskunságban. Arról pedig már nem is beszélve, hogy az itteni erdők legszebbjei, az ország legszebb rengetegei közé tartoznak.
Nem tudni, meddig lesz Túrakör, meddig lesznek túrák, mindig csak néhány hétre előre tervezünk programokat - mert önmagában „csak túrázni” hosszú ideig, úgy, hogy semmi maradandót nem igyekszünk tenni, nem érdemes -, de amíg megyünk, minden nyíltszívű, őszintén érdeklődő emberre nyitottak vagyunk, a nem ilyeneket továbbra is távol tartjuk, és amíg túrázunk, továbbra is mindent megteszünk, hogy valahogyan áttörjük a falat, a szülőföldünket nem ismerő, de lenéző közvélemény, és az ország legszebb tájegysége – a Felső-Kiskunság és a Homokhátság –  szépségei között, valamint maradandó turista értékeket hozzunk létre.
Mindenkinek köszönjük, aki bármilyen formában velünk volt, és támogatott minket, megtisztelt akár virtuális, akár gyalogos érdeklődésével.
Köszönjük ellenségeinknek, hogy többször is szét akarták verni a Petőfi Túrakört; ez is minket erősített, és hozzájárult ahhoz, hogy ne hagyjuk abba.
És ugyan következő 500-at biztosan nem tudok ígérni, de egy darabig még elképzelhető, hogy rajta leszünk Magyarország 1:1 méretarányú turistatérképén…

 

 

 


 

 

a

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián bölcsesség)

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz