FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL     CSOPORTKÉPEINK     TAGJAINK     TÚRANAPTÁR     BESZÁMOLÓK     ARCHÍVUM      LÉTESÍTMÉNYEINK    TÚRAKÖR KLUB     ÍRÁSOK      NAPLÓ     MÉDIA     JÁRÓFÖLD 

_______________________________________________________________________________________________________________________

 

A KŐRÖSTETÉTLENI ÁRPÁD-HALOM



Arany János egyik kedvenc helye volt ez a halom, nagykõrösi tanársága idején gyakran látogatta. Verset is írt az akkor a nép által Pengyomnak hívott magaslatról,


 

 

 

amely viszont Anonymus mûvében már említtetik, mégpedig Árpád fejedelem Zalán elleni hadjárata egyik fontos helyszíneként. A halmon egykor Árpád sátra állt, vagyis nem lehet azt mondani, egy átlagos helyrõl van szó. Sõt, nagyon is történelmi errefelé a levegõ...
Arany János a verset 1855-ben írta:

 

A tetétleni halmon

 

Még áll a domb s én állok a felett,
Játszik velem bûbájos képzelet.

Csekély a domb, alig emelkedõ,
Ormán csak fû, nem a bérc fenyve nõ.

Csak, mintha pajzán szélfiak szeszélye
Egykor magát mulatta volna véle,

Midõn a porba' játszván, mint szokott,
Fövénybõl a pusztán csibét rakott.

Vagy mintha ember hányta volna nemrég...
Ki gondolná, hogy százados nagy emlék!

Hogy épen e halmon verette sátrát
Honunk szerzõje, diadalmas Árpád!

Innen tekinte szét uralkodó
Szemekkel a vitéz honalkotó.

Le a Tiszáig, melyen túl ama
Berek sötétül, a táj karama,

S le Alpárnak, hol a kevély Zalán
Földönfutóvá lesz... holnap talán!

Ma még a zászló mind nyelére függ,
Ma még a harclovat békózza nyûg;

Békén legelnek a halom körül,
Ropogva, mint láng, mely avarba dül.

Egy ménes ez, egész a látkörig,
Hol a nap fénye játszva megtörik.

Csúcsos süveggel a tengernyi sátrak
Elszórva mindenütt, - s a dali bátrak,

Mint a köpûbõl méh, ha rajt ereszt,
Körüldongják a szellõs ereszt.

Itt õsi dal zeng bujdosó Csabárul,
Bús vígalomban a szív öble fájul;

Ott kancatejnél, mely borrá megerjed,
Harsány mulatság nyers lármája gerjed,

Mig ösztörûfán egy-egy vizsga kém
Függ, mint árboc fölött hajóslegény,

Vagy egy vezér, a hadnak pásztora,
Vágtat s nyomán fölkél a föld pora.

Megszólal egy kürt napnyugat felé,
Csatára hívó - ez a Lehelé...!

Nem, nem, - csak a szomszéd Abony vagy Törtel
Kanásza múlatá magát a kürttel.

Gulyát növel a tábor helye s õk
Alusznak régen, a honkeresõk.

De te virulj lábuk nyomán, Tetétlen!
Bársony füvet, sarjút tenyéssz a réten.

Hogy a kaszás ha egymást sarkalá,
Kövér rend dõljön a csapás alá.

Terhes kalászok habzó aranya
Borítsa földed, - s a csinos tanya,

Mely ott fehérlik zöld fasor megett,
Hordjon magán jólléti bélyeget;

Körözze mindég színe-telt majorság,
Hogy lássa hasznát Isten, ember, ország, -

És álljon a domb, a multak jele,
Kímélve bánjon a vész is vele.

 

A vers keletkezésekor természetesen még nem állt rajta a ma is látható, állapotában kissé megkopott emlékmû. Az obeliszk és a halom együttesen azonban még így is szívdobogtató látvány. Az ember, ha itt jár, valósággal harapni tudná a történelmi levegõt.
Az ország sok pontján, így természetesen ezen a nevezetes helyen is, emeltek monumentális emlékmûveket a millennium alkalmából. Ezt az Árpád-halmit is 1896-ban állíttatta, nagyrészt Nagykõrös városa, tágabban nézve a környék lakossága.
A hely ma a falu egyik büszkesége. És Kõröstetétlen egy olyan település, ahol sok dologra lehetnek büszkék az emberek.
Aki személyesen is látni akarja az Árpád-halmot, vagy a többi szép emlékmûvet, az egyszerre katolikus és reforméátus templomot, vagy a magyar városok távolságát szemléltetõ oszlopcsoportot, nem utolsó sorban a sok virágot, feltétlenül (felTETÉTLEN), keresse fel a falut, egy másik világba fog csöppenni....

 

Végül néhány kép kedvcsinálónak.

 

 

A halom körüli park díszbejárata.
 

 

Az Árpád-halom.
 

 

Az emlékmű.
 

 

A kicsit megkopott obeliszk és kerítése.
 

 

De azért vannak szép részek.
 

 

A felirat 1.
 

 

A felirat 2.
 

 

A felirat 3.
 

 

A felirat 4.
 

 

És a millecentenáriumi tábla, amelyik nem olyan szép, mint a régiek, de lelkes...
 

 

Árpád-szimbólumok


 

 

 

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
 

 

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

a© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz