______________________________________________________________________________________________________________________________________________________
 

NAGYKŐRÖSI NAGYERDŐ

Nagykőrös nyugati részén, nagyjából a város és Csemő között, a Pesti úttól északra található a Nagyerdő. Eredete feltehetően az ember itteni megtelepedése idejére vezethető vissza, persze valójában még régebbi. Vannak róla adatok már a török korból is. Az újkortól aztán már egyre több helyen olvashatunk a  Kőrös környéki hatalmas tölgyes erdőkről, melyek ugyan 95%-ban kivágásra kerültek, de nyomaik még így is fellelhetők a Nagyerdőn kívül is (Csókás-erdő, Pálfája).
Ma már sok benne a telepített erdőtag - pl. fenyő - , de így is őriz valamit a régi hangulatából. A merőleges nyiladékrendszerrel tagolt foltokat, néhány helyen régi utak kanyargós vonalai vágják keresztül, látszólag oda nem illő módon; valójában az a helyzet, hogy ezen régi szekérutak között idegenek a szabályos erdőparcellák.
A Nagyerdő, minden változása ellenére, ma is értékes természeti környezetet jelent. A régi tölgyesek/tölgyek mellett szép virágos rétek találhatók, melyek - és ez ma már nehezen hihető - régi láprétek maradványai, és nyomokban még őriznek olyan növényeket, virágokat, melyek ilyen élőhelyeken jellemzők, mint pl. a nyírfák, tavasszal  pedig egyes orchideafajok.
Az 1970-es években turistaúthálózatot létesítettek itt nagykőrösi természetbarátok, és az akkoriban felkapott alföldi túrázás egyik emblematikus helye lett a  Nagyerdő. A régi jelzések a rendszerváltozás után kopni kezdtek, mert átalakultak a tulajdonviszonyok és eltűntek a régi nagy, vállalati természetjáró csoportok, amelyek fenntarthatták volna itt a természetbarát életet.

 

Nagyerdő és a Strázsa-halom  az 1860-as évekbeli térképen
 

Az erdő ma is könnyen járható, néhány régi turistajelzés még dacol is az idővel öregebb fákon, és egyébként is jól lehet tájékozódni a nyiladékokban - ez kétségtelen előnye ennek az útrendszernek...
Aki már járt itt, az tudja, aki nem, az próbálja ki: a Nagyerdő akkora területű, annyi szép helye, erdőszakasza van, mellé a buckák a Strázsa-halom környékén, a rétek virágözöne, a háborítatlan csend, melyet csak a madarak csicsergése "zavar meg" időnként, szóval, olyan szép hely ez az ismeretlen világ, hogy akár egy egész évig lehetne benne túrázni, minden hétvégén; garantáltan mindig más arcát látnánk és minden alkalommal felfedeznénk benne olyan szépséget, amit korábban nem.
Összegzésül, a Nagyerdő felkeresésére buzdítunk mindenkit, akinek akár csak egy-két órája van a természetben kikapcsolódásra, vagy akár egy egész napig is elcsatangolna itt, mindentől távol, mégis gyakorlatilag az ország közepén..
 

Végül néhány kép kedvcsinálónak:

Május elején a Nagyerdőben

Galagonyavirág közelről

Egy régi PIROS SÁV jelzés

Kinövés

A régi kanyargós utak egyike

És egy másik

Légyölő galóca

Strázsa-halom tetején

Salamonpecsét

Nyíres az egykori lápréten

Nyírfataplók

Pihenő

Virágos rét a Gógány-ér közelében

Festőrekettye

Magyarszegfű

Bársonyos tüdőfű

Viráglakó karolópók

Rovartanya

Csipkerózsa

Tarka nőszirom

Az oldalon szereplő írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.