VISSZA

TÉRBEN ÉS IDÖBEN A FELSÖ-KISKUNSÁGBAN

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________
 

ŐSZI KÉPEN IZZIK A GALAGONYA - AVAGY SÉTA A LADÁNYBENEI MADARASNÁL

 


A ladánybenei Madaras-tó egykor gazdag vízivilággal bírt. Manapság Madarasiként emlegetik, ami másodszori névadás eredménye; az egykori nagyszámú itt élő szárnyasról nevezték el elsődlegesen Madarasnak, majd a tó után a környéket is ugyanígy nevezték. Aztán, amikor már egy nagyobb terület neve lett a Madaras, a rajta fekvő tómedret a Madarason lévőként, Madarasinak kezdték el emlegetni.

 

A Madaras ladánybenei, déli része panorámaképen


A tómedret mai nevén először egy 1731-es (!) határjáró oklevélben említik, mivel már akkor is éppen két település határán feküdt; nagyobb részt Örkény - aminek ide eső része ma  Táborfalva -, valamint Bene, amely a középkori falu újkori névfolytonossága miatt, ma is ezen a néven fut.
A tómeder régóta nélkülözi a vizet, és nem is valószínű, hogy - hacsak nem lesz özönvíz- , költenek itt mostanában madarak, úszkálnak benne halak. Sajnos...
Minden lászólagos prbléma ellenére, a környék nagyon szép, természetes részeket őriz (ha jól belegonodolunk, régen is voltak aszályos időszakok, a tó régen is  lehetett évtizedekig száraz, így a mai állapota sem teljesen természetidegen).
A Madaras nyugati és északi része nagyon szép, enyhén buckás, gyepes, nyárfákkal és galagonyabokrokkal tarkított. Hogy mennyire, azt talán a képek sejtetni engedik.
Jelen összeállításunknak semmi más célja nincs, mint hogy kicsalja az embereket erre a helyre (is), amely már mostanság, szeptemberben is gyönyörű, és nehéz elképzelni, hogy lehetne még ennél szebb, pedig október legvégén, amikor már nemcsak a termések világítanak vörösen, hanem a levelek is sárgulnak-piroslanak a galagonyabokrokon, majd nemcsak a szavak fogynak el, hanem a fényképezőgépek tudománya is kevés lesz...


Követekezzen néhány kép kedvcsinálónak.
 

 

Úton a Madarashoz

 

Az első galagonya

 

A száraz meder nyugati oldalán

 

És sorban...

 

...csak a galagonyák kísérnek

 

Évek óta nem volt ekkora termés

 

Csak ezen az egy bokron vagy 30 kg bogyó van

 

Birkajárásos rész

 

Ugyanaz, mindig másként

 

Ilyen szépet hegyek között nem látsz

 

Lelegelt terület

 

Baracsibogáncs-szőnyeg

 

A táborfalvi katonai terület határán...

 

...már Pest megyében

 

Végre buckák!

 

Kilátás

 

Buckaktető

 

Sehol senki...

 

Már-már giccsbe hajló szépség...

 

 

 

 

 

Az oldalon szereplő írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.

 

_______________________________________________________________________________________________________________________________________________________

© Balog Csaba Sántaöz  (2018) - santaoz@freemail.hu