VISSZA

TÉRBEN ÉS IDÖBEN A FELSÖ-KISKUNSÁGBAN

______________________________________________________________________________________________________________________________________________________
 

A TETÉTLENI ÁRPÁD-HALOM


 

Arany János egyik kedvenc helye volt ez a halom, nagykőrösi tanársága idején gyakran látogatta. Verset is írt az akkor a nép által Pengyomnak hívott magaslatról,

 

 

amely viszont Anonymus művében már említtetik, mégpedig Árpád fejedelem Zalán elleni hadjárata egyik fontos helyszíneként. A halmon egykor Árpád sátra állt, vagyis nem lehet azt mondani, egy átlagos helyről van szó. Sőt, nagyon is történelmi errefelé a levegő...
Arany János a verset 1855-ben írta:

 

A tetétleni halmon

 

Még áll a domb s én állok a felett,
Játszik velem bűbájos képzelet.

Csekély a domb, alig emelkedő,
Ormán csak fű, nem a bérc fenyve nő.

Csak, mintha pajzán szélfiak szeszélye
Egykor magát mulatta volna véle,

Midőn a porba' játszván, mint szokott,
Fövényből a pusztán csibét rakott.

Vagy mintha ember hányta volna nemrég...
Ki gondolná, hogy százados nagy emlék!

Hogy épen e halmon verette sátrát
Honunk szerzője, diadalmas Árpád!

Innen tekinte szét uralkodó
Szemekkel a vitéz honalkotó.

Le a Tiszáig, melyen túl ama
Berek sötétül, a táj karama,

S le Alpárnak, hol a kevély Zalán
Földönfutóvá lesz... holnap talán!

Ma még a zászló mind nyelére függ,
Ma még a harclovat békózza nyűg;

Békén legelnek a halom körül,
Ropogva, mint láng, mely avarba dül.

Egy ménes ez, egész a látkörig,
Hol a nap fénye játszva megtörik.

Csúcsos süveggel a tengernyi sátrak
Elszórva mindenütt, - s a dali bátrak,

Mint a köpűből méh, ha rajt ereszt,
Körüldongják a szellős ereszt.

Itt ősi dal zeng bujdosó Csabárul,
Bús vígalomban a szív öble fájul;

Ott kancatejnél, mely borrá megerjed,
Harsány mulatság nyers lármája gerjed,

Mig ösztörűfán egy-egy vizsga kém
Függ, mint árboc fölött hajóslegény,

Vagy egy vezér, a hadnak pásztora,
Vágtat s nyomán fölkél a föld pora.

Megszólal egy kürt napnyugat felé,
Csatára hívó - ez a Lehelé...!

Nem, nem, - csak a szomszéd Abony vagy Törtel
Kanásza múlatá magát a kürttel.

Gulyát növel a tábor helye s ők
Alusznak régen, a honkeresők.

De te virulj lábuk nyomán, Tetétlen!
Bársony füvet, sarjút tenyéssz a réten.

Hogy a kaszás ha egymást sarkalá,
Kövér rend dőljön a csapás alá.

Terhes kalászok habzó aranya
Borítsa földed, - s a csinos tanya,

Mely ott fehérlik zöld fasor megett,
Hordjon magán jólléti bélyeget;

Körözze mindég színe-telt majorság,
Hogy lássa hasznát Isten, ember, ország, -

És álljon a domb, a multak jele,
Kímélve bánjon a vész is vele.

 

A vers keletkezésekor természetesen még nem állt rajta a ma is látható, állapotában kissé megkopott emlékmű. Az obeliszk és a halom együttesen azonban még így is szívdobogtató látvány. Az ember, ha itt jár, valósággal harapni tudná a történelmi levegőt.
Az ország sok pontján, így természetesen ezen a nevezetes helyen is, emeltek monumentális emlékműveket a millennium alkalmából. Ezt az Árpád-halmit is 1896-ban állíttatta, nagyrészt Nagykőrös városa, tágabban nézve a környék lakossága.

A hely ma a falu egyik büszkesége. És Kőröstetétlen egy olyan település, ahol sok dologra lehetnek büszkék az emberek.
Aki személyesen is látni akarja az Árpád-halmot, vagy a többi szép emlékművet, az egyszerre katolikus és reforméátus templomot, vagy a magyar városok távolságát szemléltető oszlopcsoportot, nem utolsó sorban a sok virágot, feltétlenül (felTETÉTLEN), keresse fel a falut, egy másik világba fog csöppenni....


Követekezzen néhány kép kedvcsinálónak.
 

 

A halom körüli park díszbejárata

 

Az Árpád-halom

 

Az emlékmű

 

A kicsit megkopott obeliszk és kerítése

 

De azért vannak szép részek

 

A felirat 1.

 

A felirat 2.

 

A felirat 3.

 

A felirat 4.

 

És a millecentenáriumi tábla, amelyik nem olyan szép, mint a régiek, de lelkes...

 

Árpád-szimbólumegyüttes

 

 

 

 

Az oldalon szereplő írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.

 

_______________________________________________________________________________________________________________________________________________________

© Balog Csaba Sántaöz  (2018) - santaoz@freemail.hu