(586.) LAJOSMIZSEI KERESZTÚT 1. - MIZSE


Időpont: 2019. február 2. szombat
Útvonal: Csikó bolt - Petõ-dûlõ - Pusztatemplom - Mizsei Óriás - Szarkás - Táborfalva
Táv: 21 km


Öt év kihagyás után, idén megint megrendezzük a Lajosmizsei Keresztutat, vagyis az országban egyedülállóan sok útmenti kereszt csoportos, vezetett végigjárását. A túrasorozat 5 túranapból áll, és összesen csaknem 120 km hosszú. Nem vallási zarándoktúrákról van szó, de bárki bármit át- és megélhet, amit szeretne. A túrák helytörténeti szempontból lettek kitalálva, mégpedig, hogy Lajosmizse határrészeit végigjárva, gyalogosan, a lehetõ legalaposabban megismerjük és másokkal megismertessük a település néhány száz évének eseményeit, érdekességeit; szó van a dûlõkrõl, családokról, tanyákról, és természetesen a nyomokban még meg-megmutatkozó természeti értékeket is megcsodáljuk.
Az elsõ szakasza a sorozatnak, hagyományosan, a MIZSE. A leggazdagabb hagyománnyal és történelemmel bíró rész ez, a keresztek száma se kevés: 13 és ráadásnak a Jézus-fa, ami szintén több, mint a véletlen mûve...
Az érdeklõdõk több településrõl jöttek, ez is a szokásos, a helyieket olyan mértékben nem érdekli a település története, ahogy azt felszínes szemlélõ gondolná, de persze most is jöttek néhányan Lajosmizsérõl. Azonban az a tömeges áradat, ami indokolt lehete, ennyi érték és kincs láttán, az ezek megismerésének vágya ma is elmaradt. Ez nem a mi szégyenünk...
A szakasz legésszerûbb teljesítési módja, ha az ember a ceglédi busszal kimegy a Csikó boltig, onnan pedig, elõre részletezett útvonalon, a Mizse és Szarkás fontosabb helyszíneit felkeresve, átgyalogol Táborfalvára. Az utolsó két kereszt már annyira közel van ehhez a faluhoz, hogy egyszerûbb oda begyalogolni a végén és busszal visszatérni a reggeli találkozópontra, mint visszajönni gyalog Lajosmizsére.
A túrára 10 fõ érkezett a katolikus templom elé, néhányan végül nem jöttek el, és még 2 fõt vártunk a Pap-bolthoz is (õk késõbb csatlakoztak is hozzánk).
A ceglédi busszal 9 elõtt nem sokkal értünk ki a starthelyre, majd azonnal neki is indultunk a keresztútnak.
Elsõ állomásunk a Péli-kereszt, ami egy Trianon-kereszt, állíttatója Péli Szilveszter. A felirata és a Nagymagyarország rajza erõteljesen utal az állítás apropójára.
A kereszttõl a Petõ-dûlõre kanyarodtunk vissza, ahol több szép régi tanyát is láttunk, de itt is várt ránk két feszület; elõbb a Sebestyén-, majd az egykori Petõdûlõi iskolánál a Misovics-kereszt felújított állapotban.
A homokúton több jólszervezett gazdaság volt látható, sehol egy darab mûveletlen föld...
Kiérve az aszfaltra, az egykori Pap-bolt régi épületét néztük meg, majd rögtön ezután a 2010-ben állított, azóta azonban a sorsára hagyott, gondozatlan környezetû, rovásírásos kettõskereszt uralja, hatalmas gerendáival, a keresztezõdést.
A boltban frissítettünk, majd a Pusztatemplom felé vettük az irányt. Itt megint útba esett három kereszt, majd a középkori rommaradéknál meséltem a hallgatóságnak Mizse régi és újabb történelmérõl.
A Vackor-fa érintésével innen a Mizsei Óriáshoz és a Jézus-fához gyalogoltunk. Elhaladtunk egy rakás charolais-marha mellett; nem kis állatok.
A Sáfrán-föld idõs tölgyei annak köszönhetik meglétüket, hogy a két háború között, amikor a tulajdonos Sáfrán Pali bácsinak komoly összeget ajánlottak idegenek az óriások kivágásáért, a parasztember azt válaszolta, neki van pénze, ezeket a fákat pedig meg kell védeni az utókor számára, így szó se lehet semmilyen kivágásról. Így csodálhatjuk meg ma egymás mellett a Mizsei Óriást és a Jézus-fát. Utóbbi alatt állva, és erõsen keresve a töviskoronás Krisztust, a semmibõl elkezdett cseperegni az esõ. Néhány perccel azután pedig, ahogy kijöttünk a fa alól, elállt, és egész nap nem is esett...
Mindkét tölgyfa bõven 500 cm feletti kerületû, becsült koruk 400 év.
A fáktól a Szarkás eldugott részére, a Majercsik-kereszt felé folytattuk a vándorlást. Ez a rész már nagyon közel van Táborfalvához, a Vacsi-erdõhöz is, és nagyon messze, kb. 13 km-re Lajosmizse központjától.
A néhai festõmûvész, Majercsik Sanyi bácsi egykori tanyája elõtt áll a saját maga faragott kis kereszt, tövében Õ és Apja hamvai kerültek elhelyezésre, vagyis ez a kereszt tulajdonképpen a sírjuk keresztje is lett...
A Szarkás másik nevezetes objektuma a régi iskola még álló, bár kissé kopottas épülete; itt pedig az ugyancsak néhány éve elhunyt Tóth Rozália festõmûvésznõ lakott. Ma már új tulajdonosa van az épületnek.
Az iskolánál elbúcsúztunk Lauráéktól, majd a Besenyi-kereszt és a Vágó-dûlõ felé vettük az irányt. Az enyhe idõnek köszönhetõen, majdnem 13 fok volt, erõsen tavaszias, alngyos szél fújt, szinte egy póló is elég lett volna. Az út mellett már rügyeztek a bokrok, nõtttek a gombák, pedig néhány napja még mindent hó és jég borított. Nagyon erõs a természet életösztöne. Bár az embereké lenne csak fele ennyire erõs vele kapcsolatban...
A keresztnél rövid ebédszünetet tartottunk, majd az autópálya melletti betonúton a szarkási felüljáróhoz mentünk. Ez a szakasz nem volt túl romantikus, de most ez adódott. A felüljárón megint ettünk, ittunk; érezhetõen fáradt a társaság, nem is mindenki egészségesen jött a túrára, a heti influenza-járványból többen is kivettük a részünket, így azt a gyors döntést hoztam, figyelve a karikásodó szemkörnyékeket, hogy ezúttal a Szobrosi-iskolához és a mellette álló Nagy Mihály-kereszthez ejtjük a 3 km-es kitérõt, és egybõl Táborfalva felé kanyarodunk. Így is lett.
A régi Rubos-dûlõn még elég sok kis tanya áll, köztük az egyik elõtt az azonos nevû, 1929-bõl, eredeti állapotában fennmaradt fakereszt. Innen néhány perc volt Lajosmizse egyetlen, lakóház/nyaralóként használt mûemléktanyája, ennek udvarára is betértünk.
A határúton még várt ránk az utolsó, Nagy András-féle, 2011-ben állított kereszt és Mária-szobor. Innen utolsó erõinket összepontosítva, begyalogoltunk Táborfalvára.  A kocsmában még egy pohár sört is ittunk, a szomszédos fõzdében készítik, majd kigyalogoltunk az 5-ös útra, és fél öt után nem sokkal visszabuszoztunk Lajosmizsére.
A túra távja valamivel 21 km fölöttre sikerült, a rövidítésnek köszönhetõen, de az élmények, a látnivalók és a jó hangulat minden fáradtságot feledtetett. Mert csak a szép a lényeg, az izomláz, szuszogás lényegtelen.
Aki eljött, nem bánta meg. Bánni csak az bánhatja, aki otthon maradt...
Két hét múlva folytatjuk a Keresztutat, akkor ALSÓMIZSÉBEN.
Ha kedvet kaptál a helyismereti túrasorozathoz, tarts velünk akkor (is).
 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Bakró Emese (Tiszakécske), Balázs Laura (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Besenyi János (Lajosmizse), Csóka Annamária (Kecskemét), Golovics Mónika + 1 fõ (Kecskemét), Kovács Gábor (Dabas), Makai Péter (Lajosmizse), Sebõk Márta (Lajosmizse), Szabóné Halmavánszki Piroska (Hetényegyháza) és Vargáné Rátz Veronika (Lajosmizse).