(535.) JÁSZFELSŐSZENTGYÖRGYI ZAGYVA-ÁRTÉR ÉS JÁSZBERÉNY


Időpont: 2017. március 25. szombat
Táv: 6 km


A mai túra régi adósságunk törlesztésének elsõ lépése, mert évek óta tervben volt már ezen egységes és jól körbehatárolható földrajzi-történelmi tájegység alaposabb feltérképezése, de komolyabban nem fogtunk bele a dologba. 2011-ben egyszer  jártunk is itt, de azóta semmi. Ahogy viszont a mai nap szépségeit,  élményszerûségét végiggondolom, szükséges lesz a tervek valóra váltása. Hiszen a Jászság, sok más mellett, akár gyalogtúrázó szemmel is csábító, végigjárható és felfedezendõ terület. Ráadásul Alföld! Ami a mi esetünkben még külön érdemnek is számít. Ezzel a nappal tehát egy jelképes lépést tettünk afelé, hogy hamarosan gyalogosan is nekiinduljunk a jász föld, jász ember gyalogos megismerésének, és errõl másoknak is beszámoljunk.
A szokásos, "sok irányból sok ember" érkezése és találkozása után, fél nyolckor indultunk Jászberény felé, de még Farmoson megálltunk egy kis kocsmázásra, kávé, satöbbi. Itt csatlakoztak Zoliék is Dabasról. Így már 18 fõ és 5 autó folytatta az utat, nem is pont Jászberénybe, hanem inkább Jászfelsõszentgyörgyre. Itt a falu szélén parkoltunk, egy kocsit átvittünk a közeli MOL-kúthoz, hogy a túra végén legyen fuvarunk visszajutni a kocsikhoz.
tehát a falu szélérõl indultunk a térképeken ZÖLD SÁV-val kezdõdõ, majd pedig PIROS SÁV jelzéssel folytatódó turistaútnak. Mindössze 6 km-t terveztünk a Zagyva melletti réteken és a folyóparton gyalogolni, de 5 kisebb gyerekkel és ennyi szép látnivalóval nem is akarhattunk többet.
Az idõ szerencsére igazán gyönyörû alapot, hátteret jelentett erre aszombatra, mellé pedig a Zagyva-menti Természtevédelmi Terület hatalmas rétjei, virágok ezreivel, és a folyó kanyargós, fûzfákkal karéjozott medre már hab volt a tortán. A réten annyi víz állt helyenként, ami lehetetlenné tette bizonyos szakaszokon a folyóparti gyaloglást, és szántóföldekre, magasabban fekvõ mûvelt területekre kényszerültünk a séta folyamán. De ez se szegte kedvünket. Aztán az út mégis egyszer cska efogyott, és kikényszerütünk a Jászfelsõszentgyörgy-Jászberény mûútra. És kissé kalandos körülmények között, stoppal jutottunk vissza a sofõrökkel a kocsikért, majd dél elmúltával, hamar begurultunk Berénybe (Érthetetlen, hogy ezen a szép természeti területen, ha már turistaút van jelölve, miért csak 1 db jelzéssel találkoztunk a 4 km-es távon? Hogy lehet az, hogy elfogy a szekérút, amin túrázni lehetne, ha meg elfogy, miért nem jelzik vagy módosítanak a nyomvonalon. A terület megérdemelné a gondoskodás ezen formáját - nem beszélve a nyilván ritákásan erre tévedõ természetjárókról...).
Jászberénybe érve már olyan meleg volt, mintha nyár lett volna. A város csendesen fogadott, semmi nyüzsgés, kivéve néhány sétáló és fagyizó családot. Pedig annyi szépség és értékes épület, szobor, múzeum, történelmi emlék van itt, hogy teljességgel érthetetlen, miért nem járnak ide nagyobb számban turisták. Közülünk is  a többség még csak átutazott itt, de sosem tért le a fõútról és keveredett be a kisebb utcákba, terekre, és fõleg az egész településképet meghatározó, uraló Zagyva folyó különbözõ ágai közé. A folyó, kisebb és nagyobb hidakkal, holtággal, fõággal, kis szigettel szinte páratlan Magyarországon. Talán Gyõr még, ahol ennyi víz van a belvárosban. Csodaszép és izgalmas város, jó lenne, ha minél többen felkerekednének, és eljönnének ide egy-két napra, hogy megtaopasztalják értékeinek gazdagságát és nagy számát!
A városi séta már alig volt több, mint 2 km, és két órát vett igénybe. Nem kapkodtunk. Mentünk egy kicsit, emgálltunk, fényképeztünk, leültünk, megint tovább mentünk. A Margit-szigeten játszótereztünk, a Horvát fagyizónál pedig többen életünk legfinomabb fagyiját vettük. Ha csak fél órája van valakinek, aki erre jár, ezért is már érdemes betérni Berénybe...
Aztán fél három felé visszaértünk az autókhoz, elköszöntünk egymástól, és elindultunk haza, ki-ki a maga városába, falujába. De abban szinte egyet  értettünk, hogy jövünk még.
Rettegj, Jászság! Egyszer úgyis végiggyalogulunk rajtad!

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Boróka (Lajosmizse), Balog Csaba (Lajosmizse), Balog Szellõ (Lajosmizse), Berenténé Gönczi Ilona (Ladánybene), Csonka Villõ (Dabas), Csonka Zoltán (Dabas), Dorogi László (Kecskemét), Golovics Éva (Kecskemét), Gulyás György (Fülöpháza), Juhász Rózsa (Kecskemét), Kárpáti Hanna (Kecskemét), Kárpáti János (Kecskemét), Kemmer Márta (Lajosmizse), Lakosné Pethõ Gabriella (Ladánybene), Nagy Irén (Lajosmizse), Rádi Józsefné Edit (Hetényegyháza), Sárai Szabó Csenge (Hetényegyháza) és Szõke Tímea (Dabas).