|
(476.) TÚRA A MIZSÉBEN
Időpont: 2015. április 25. szombat
Útvonal: Pusztatemplom - Öreg fűz - Mizsei Óriás
- Pusztatemplom
Táv: 11 km
Ma, sokadszor ismét a Mizsében túráztunk.
Megint voltak olyanok velünk, akik még nem
jártak itt, vagy nem így, gyalogosan, vagy
csak régen. A táj, a szép idő és a sok apró
látnivaló, a délutáni túra sajátos
hangulatot adott a napnak. Talán a képek
valamit érzékeltetnek ebből.
Amiket láttunk, másnak is látnia kellene. De
10.000 helybeliből
csak ennyien voltunk ma erre kíváncsiak.
Márpedig, amíg nem ismerjük jobban
lakóhelyünket, addig az értékeit sem
ismerjük, és így megmenteni se akarjuk az
utókornak...
Délután kettőkor, rendhagyó időpontban
indultunk a Pusztatemplomtól. A ragyogó kék
ég
és a rajta úszó bárányfelhők szép hátteret
adtak bárminek. Első rövid megállónk az
Almási-kereszt volt, majd a Vackor-fa, egy
száz éves öreg vadkörtefa, mely már
levirágzott, itt-ott maradt még egy-egy
csokor illatos, fehér virágjából.
A Kónya-dűlőn haladtunk, egyenesen, de
mégsem volt monoton ez a szakasz, hiszen
története minden dűlőnek, tanyának van,
ráadásul a növényzet tavaszi tobzódása is
szolgáltatott bőven beszédtémát. A
Palotai-sarkot, majd a Ricsováry-dűlőt is
elhagytuk, mikor is a Pokomándy-tanya felé
balra betérve az egykori Ricsováry-uradalom
területére értünk. Régen itt szegényes
cselédházak álltak, ezeknek már nyoma sincs.
Gyönyörű, hagyományos paraszti stílusban
épült nyaralóházak sorakoznak az árnyas fák
alatt. Az egyikbe beinvitáltak kedves
ismerőseink és egy kis szíverősítővel
kínáltak.
Továbbmenve, az elhalóban lévő, de még az
ágvégeken kihajtó Öreg fűzhöz tettünk kis
kitérőt, majd a mögötte álló egykori
kastélyt szerettük volna alaposabban is
szemügyre venni, de magántulajdon lévén, nem
nagyon lehet hozzá közel férkőzni...
A régi major ma már "üdülőfarm".
Elhagyatott, gazos udvarán
keresztülsétáltunk, majd újra az erdőszélen
folytattuk utunkat. Nemsokára egy több
százas birkanyáj riadt meg közeledtünk
zajára, és húzódott bentebb az akácerdő
aljában, majd tovább legelték a térdig érő
zöld füvet.
Elértünk egy útcsomópontba. Itt kereszteztük
a régi Vacsi országút megmaradt rövid
szakaszát. Szemügyre vettük az egykori
Mizsei csárda romjait a még mindig szép
pincével, majd betértünk a Besenyi-major
pusztulóban lévő hodályaiba (végiig, szinte
az egész út során, fa, tanya, út, csárda,
major - minden csak pusztult...).
A majort elhagyva hamarosan elértük a Mizsei
Óriás parcelláját, a Sáfrány-földet. Itt,
meglepetésünkre, a fa alatt, bokrok között
kiterjedt tehéncsorda legelészett, két bika
még össze is veszett. Azért valahogy
beoldalaztunk a sátorszerű lombok alá, és az
általunk épített pihenőnél lepihentünk.
Ettünk, ittunk, fényképezkedtünk, hangyákat
tanulmányoztunk, virágzó bokrokat bámultunk.
Olyan volt, mintha nem akartuk volna, hogy
vége legyen a túrának és vele a több órás
bámészkodós, nevetős, beszélgetős
bambulásnak.
A fától már csak egy hosszabb odalépés várt
ránk, 2,5 km a kiindulási helyünkig, le is
tudtuk hamar. A dombnál vártak minket,
sütött a Nap, megint erőt vett rajtunk a ne
menjünk haza, maradjunk itt érzés. De mivel
a 11 km-es túrát sikerült 5 órássá nyújtani,
este hét volt, menni kellett. Megbeszéltük,
hogy nyáron egy ugyanilyen túrát csinálunk,
csak nem sietünk haza, hanem tovább
gyönyörködünk a mizsei rész szépségeiben, a
naplementében, aztán majd a
napfelkeltében...
Minden rokonom!
Sántaőz
Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba,
Donka Ottó, Felker Joe,
Gali Léna (Kecskemét), Rádi Józsefné
Edit (Hetényegyháza), Sutus Mónika, Varga Istvánné
Borika és Varga Péter (Kecskemét).
|
