(279.) LAKITELEK - TISZAALPÁR TÚRA


Idõpont: 2011. augusztus 7. vasárnap
Útvonal: Lakitelek-Tõserdõ - Szikra - Alpári-rét - Tiszaalpár
Táv: 10 km


A tábor nem létezhet tiszaalpári túra nélkül. Jóllehet, sokadszorra gyalogoltunk ezen a részen, megunni ezt sem lehet. Mert hogy is lehetne megunni a természetet, amelyik minden pillanatban, minden nap másik arcát mutatja?
Álmos ébredés és langyos kezdés után mégis némi élet költözött a társaságba, így közepes lendülettel indultunk neki az ártérnek. Vendégeink, akik kifejezetten erre a napra érkeztek látogatóba, szintén velünk tartottak.
A holtágnál csoportképet készítettünk, egy tavasszal kivágott nyárfa csonkát is felhasználva. A víz nyugodtan feszült neki a napsütésnek, mintegy hagyva magát, mást úgy sem tehet. Az erdõbe térve, olyan érzésünk volt, mintha valami dzsungelben járnánk; a fák tetõtõl talpig befutva liánnal, vadszõlõvel, a törzsük nem is látszott, a cserjeszintben áthatolhatatlan sûrûség. Az biztos, ha valaki Magyarországon az õserdõt akarja szemléltetni, ide kell jönni, itt megteheti.
Az erdõbõl kiérve a tulajdonképpeni Alpári-rétekre, a táj képe is megváltozott. bal kéz felõl a holtág partján haladtunk, csodálatos, érintetlen helyeken rengeteg madarat láthattunk, jobb kéz felõl, szántók, kukoricás, napraforgótábla, vagyis a civilizált természet képe. De itt valahogy ez se tûnt táj idegennek, valahogy ez így kerek egész. Látszik, hogy itt a növények és állatok így élnek, teljes nyugalomban és harmóniában.
A gyerekek kagylókat szedtek a part menti vizekbõl, tenyérnyi héjakat, élõ kagylót szigorúan nem! találtunk sárga szilvát termõ bokrokat is, persze megdézsmáltuk õket.
Elérve az Alpári-Holt-Tisza partját, a kép megint megváltozott. A vízfelület csak a távolban látszott, partra nem mehettünk, mert a dûlõút és a holtág között széles mocsár-sáv húzódott, az aszálynak köszönhetõen éppen nagyrészt szárazon, de mi lehet itt, amikor sok esõ esik! (ezt megtapasztalhattuk a tavalyi Isteni szikra túrán, amikor térdig gázoltunk a vízben-sárban még a szekérúton is).
Tiszaalpárra érve elõbb a földváron pihentünk egy keveset, majd megnéztük az Árpád-kori falurekonstrukciót, felkerestük a kosárfonó kiállítást, végül pedig lefényképezkedtünk Nagy Elõdünk szobra alatt.
Az évszaknak megfelelõen délre annyira meleg volt, hogy már árnyékban is csak alig lehetett elviselni. Így mosakodtunk, ittunk és alig vártuk a buszt, hogy visszavigyen Lakitelekre, és egy gyors ebédkészítés és betakarítás után végre ismét a strand hideg vizes medencéjébe vethessük magunkat...

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Aranyos Beáta, Aranyos Mária, Balog Csaba, Blahut Pál, Bujdosó Bettina, Bujdosó László, Gazdag Barbara, Guba Lajos, Kanyik Barbara, Kanyik Imre, Kató Alexandra, Kovács Adrienn, Kovács Zsolt, Nagy Irén, Polyák Nikolett (Kecskemét), Rucz Diána, Spiegelberger Tamás, Szabó Attila, Szabó Attiláné Tündi (Kerekegyháza), Szabó Tünde (Kerekegyháza), Szekeres Zoltán (Kecskemét), Szórád Mónika, Szõrös Dániel, Török Mária, Varga Istvánné Borika, Zsikla Roland és Zsikla Zseráld.