(245.) TAKARÍTÁS A NYÍRI-ERDŐBEN


Idõpont: 2011. március 12. szombat
Táv: 5 km


A Kollégiumi Túrakör csütörtökön tartotta volna meg a Nyíri-erdei takarítást, de nem voltak jármûveink, amikkel kimehettünk volna, ezért a vasárnapra tervezett - és máskorra sokkal inkább áttehetõ - Kerekegyházi Keresztút túrát lefújva, szombatra szervezni kezdtem a hetényegyházi munkát és pikniket. A résztvevõk száma minden várakozásunkat felül múlta, ugyanis az összes gyerek eljött, aki ígérte - ilyen se volt még. Szulyovszky Ágiék nagyon várták érkezésünket, mert a megelõzõ napokban idõsek összegereblyézték a falevelet, kisebb kupacokba, nekünk pedig nagy fóliákra összegyûjtve mindent el kellett tüntetnünk a majdani látogatók szeme elõl.
A fél hetes vonattal Nagynyírig utaztunk, aztán szûk félórás gyaloglás után a tetthelyen találtuk magunkat. Kedves fogadtatás után szusszantunk egyet, majd az ébredõ erdõn csendes erõszakot ejtve, szerszámokkal felfegyverkezve nekiláttunk a munkának. Jól haladtunk, sokat nevettünk. Kilenckor reggelit kaptunk - virsli mustárral, tea -, és ezután egy hosszabb holtpont állt be a társaságnál. A tele hassal munka már nem annyira akaródzott, és az egyre erõsebben sütõ Nap is langyosítani kezdte a levegõt, ami tovább fokozta a kölkök "munkaundorát". Egyre kevesebben dolgoztak, egyre többen álltak zsebre tett kézzel vagy ültek az asztaloknál. Hatalmas tömegû levelet kellett elhordanunk, ennek ellenére úgy hajtottam a bandát, hogy tizenegyre befejeztük volna. Amikor már tizenegy is elmúlt, és még volt hátra bõven, ráadásul már csak a lányok dolgoztak, õk se mindannyian, hírvivõt küldtem körbe, és elhintettem, hogy ha fél órán belül nem végzünk, az egy órás vonattal hazamegyünk. Természetesen mindenki nekiveselkedett, és emberfelettit produkálva, sikerült idõben végezni - így persze maradhattunk délutánra is.
Az erdõ vendégei voltak a kecskeméti ÉDOSZ Kinizsi Természetbarát Egyesület tagjai is, elsõsorban nyugdíjasok. Nagyon kedvesek voltak, érdeklõdve figyeltek minket, és meglepõdve tapasztalták, hogy ezek a gyerekek szót fogadnak, nem kiabálnak, szépen dolgoznak, jelentõsen segítve az õ munkájukat is.
A munka után aztán végre pihenés, majd több órás szabadfoglalkozás vette kezdetét. Ki a március 15-re készülõdõ katonákat nézte, ki focizott vagy kosarazott, mások sétáltak, ültek, beszélgettek. De akárhol is voltunk, mindenhol nagyon szépen és erõsen sütött a Nap, így kényeztetésében mindannyian részesültünk.
Fél kettõkor gulyáslevest kaptunk, melyet a nagyon kedves házigazdáink fõztek. Második félének Ircsike által sütött almás pitét szolgáltuk fel a gyerekeknek, illetve csak kisebb morzsák jutottak, mert sokan voltunk, ötször ennyi is elfogyott volna...
Aztán indulás elõtt egy órával kezdett összerázódni a társaság, amikor is vad amerikai fociba kezdtünk (mi így hívjuk azt az õrületet, amit alkalmanként játszunk; mindenki mindenki ellen, gyakorlatilag, esünk-kelünk, és nagyon sokat nevetünk). Annyira belemelegedtünk most is, hogy alig akartuk abbahagyni. De abba kellett, mert négy óra múlt, és össze kellett szedni magunkat, még egy kis koszorúzás Petõfi képe alatt, záró csoportkép, elköszönés és indulás az utolsó lajosmizsei vonathoz. És a gyerekeknek ugyan nem volt kedve hazamenni, a vártnál mégis harsányabban, jókedvûbben kutyagoltunk ki a megállóhoz, ott bõ negyedórát vártunk, majd felszálltunk a vonatra és hazazötyögtünk. Fáradt, de mosolygós arcok néztek cinkosan egymásra, amikor elköszöntünk egymástól.
Egymás cinkosai, testvérei és barátai voltunk ezen a napon is. Aki nem tart velünk ilyen alkalmakkor, annak fogalma sincs, milyen fantasztikusak ezek a gyerekek és az a néhány felnõtt együtt, mennyire szeretjük egymást, mennyire összeszoktunk már, tulajdonképpen összenõttünk. Mint egy nagy család. Jó néhány gyereknek mi azt is jelentjük, és egyéb felnõtt híján, mindent igyekszünk is Nekik megadni, ami csak erõnkbõl és tehetségünkbõl futja.
Köszönjük kicsiknek és nagyoknak ezt a Csodálatos Napot!

Minden rokonom!
 

Sántaőz

A napot együtt töltötte: Balog Csaba, Baranyi József, Bujdosó Bettina, Góbi Jennyfer, Hegyes Mercédesz, Kanyik Barbara, Kanyik Imre, Nagy Irén, Nagy Richárd, Polefkó Dáriusz, Pozsgai Alexandra, Pozsgai Zoltán, Rucz Dia, Sárközi Edina, Sárközi Zoltán, Soós Sándor, Spiegelberger Tamás, Szemán Gergõ, Szemán Rózsa, Szórád Alex, Szórád Benjámin, Szórád Mónika, Szórád Nina, Török Mária, Varga Istvánné Borika és Zsikla Zseráld.