(296.) LAJOSMIZSEI KERESZTÚT 1. - MIZSE


Idõpont: 2011. október 1- szombat
Útvonal: Jámbor-tanya - Ceglédi út - Pető-dűlő - Kónya-dűlő - Besenyi-kereszt - Orbánerdei-dűlő - Táborfalva vá.
Táv: 22 km


Idén ősszel ismét nekivágtunk a Lajosmizsei Keresztút közös bejárásának. A csoport minden várakozáson felül nagy számú jelentkezőből állt, pedig nem jött el mindenki, aki ígérte. Elsõ alkalommal ismét a Mizsében kezdtünk. A ceglédi busszal a Tanya Falóig mentünk, itt csaknem egy órás reggeli szünetet tartottunk, mert a pizzák felszolgálását itt a gyúrással kezdik, és a sütéssel együtt háromnegyed óra alatt van kész. Az elõre nem tervezett hosszúságú pihenõvel gyakorlatilag ellõttük az egész napos pihenõidõnk csaknem felét.
A ceglédi út mellett gyalogoltunk egy ideig, felkeresve először a Szabó János-keresztet,  a régi temetõ keresztjét, mai nevén Palócz-keresztet, aztán a Csikó-saroknál - ahol a kocsmában egy frissítõ italra mindenki betért - a Kocsis-keresztet, majd a Nyíri-dûlõben a Péli-féle kettõs keresztet. Utóbbitól a Petõ-dûlõ három keresztje következett: a Pintér Pál-, a Sebestyén- és a Misovics.
Kiérve a Kónya-dûlõre, a rovásírásos kettõs kereszt magasodott az út fölé, majd a Pap-boltban ismét frissítettünk, megebédeltünk hideg hozott anyagból, aztán a Palócz János-kereszt, az Almási-kereszt és az egy hete szentelt Bartal Bálint-féle kereszt következett.
Az aszfaltot elhagyva, ismét homokúton gyalogoltunk. Nagyon meleg volt, vizünk felmelegedett. Találkoztunk Basky Andrásékkal, akik a családot vitték egy hat autóból álló karavánnal a Mizsei Óriáshoz. Nagy hatással lehetett rájuk a nyári avatás...
Egy paprikaföld mellett haladva közelebbrõl is szemügyre vettük a néhol harminc centiméteres pepperónikat, majd eltértünk a Vágó-tanya felé, hogy megnézhessük a Besenyi-keresztet is. Itt már nagyon kerestük az árnyékot, mindenki lerogyott a fûre, és csak erõs noszogatásra bírtak tovább indulni. A meleg, a sok aszfalt és a bokáig érõ homok alaposan kiveszi az ember erejét. Még hogy az alföldi túrák könnyûek...
Minden akaraterõnkre szükség volt, hogy autópálya melletti betonon folytatni akarjuk a túrát. De feladni azért senki sem akarta. A szarkási felüljáróra sem kerültünk sokat, a kerítés mellett szinte felszaladtunk a tetejére. Itt Icuka már nagyon sietett, ezért jobbnak láttam, ha autós segítséget kérünk neki.
Az utolsó néhány kilométernek már minden mindegy alapon vágtunk neki, útba ejtve még az Orbán-erdei dûlõben álló Rubos-keresztet. Miután ennek is megismerkedtünk rövid történetével, elértük a több évszázados határjelet, az Alsó-Kő-halmot, de a rajta növõ akácoktól abból szinte semmit nem láttunk.
Táborfalán egy-két kanyar még, a változatosság kedvéért aszfalton, aztán megérkeztünk a célba: a vasútállomáshoz. Itt a négy órás vonatot ugyan csaknem mindenki elérte volna, ha akarja, de végül senki sem szállt fel rá, mert elég volt az 5-ös, addig is mindenki úgy érezte, megérdemel egy kis kényeztetést - ha már ennyit gyalogolt. Ittunk, ettünk, beszélgettünk, illetve fõleg én beszéltem, de ez nem szokatlan. Volt, akinek már csak hallgatni maradt ereje.
Összefoglalva: nagyon jó hangulatú, sok keresztet érintõ túra volt, az évszakhoz képest nagy melegben. Sajnos, a település ezen részén nagyon sok a betonút, a túránk kb. 2/3-a ezen haladt. Ez és a homok kikészítette lábainkat. Mindettõl függetlenül a hangulat szeretetteljes és baráti volt. az emberek nagyot küzdöttek, és a keresztek végigjárásával megismerhették a mizsei rész egy-két érdekesebb helyét is. A végén pedig a közös kocsmázás már-már egy többnapos túra esti összeülésére kezdett hasonlítani - csak mégis jött az 5-ös vonat...

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Berente Adél (Hetényegyháza), Berente Ágnes (Hetényegyháza), Blahut Pál, Gábris Attila, Gábris Imre, Hornacsekné Kucsera Ilona, Kelemen Éva (Tiszakécske), Kelemenné Barta Ágnes (Városföld), Kovács Anikó, Kun Vivien, Polyák Nikolett (Kecskemét), Szekeres Zoltán (Kecskemét), Szórád Mónika, Szõrös Anna, Szõrösné Székely Cecília, Takács Evelin, Török Mária, Varga Istvánné Borika és Zsikla László.