(242.) KEREKEGYHÁZI KERESZTÚT 1.


Idõpont: 2011. február 23. szerda
Útvonal: 52-es út - Tímár-kereszt - Határdûlõ - Juhász-kereszt - Langó-dûlõ - Templom-halom - kerekegyháza
Táv: 18 km


Egy újabb Keresztút, ezúttal Kerekegyházán. Talán furcsának tûnik, hogy mire ez a sok "keresztelkedés", de nincs benne semmi furcsa. A kereszteket csak egyrészt tekintjük keresztény szakrális emlékeknek, mert a hozzájuk tartozó történettel már kultúrtörténeti érték is lesz belõlük, továbbá a felkeresésük eszköz egy-egy település határának megismeréséhez, ok a bejárásra.
Szóval ezen a szép napsütéses, de kissé hûvösnek induló vasárnap reggelen Kerekegyházára autóztunk át. Érkezés után egy kis nyújtózkodás, és vártuk a megbeszélt helyi jelentkezõket, de nem mozdult senki. Már csaknem indult a busz - amivel kimentünk az 52-es út mellé, hogy elkezdjük a túrát -, amikor mégis megjelentek Mariskáék, pontosabban Mariska négy kereki gyerekkel. Így tizenöten szálltunk fel a buszra, és kértük jegyünket az 52-esig. A buszos bácsi megkérdezte, hogy milyen rendezvény lesz ott, hogy mindenki odáig utazik. Mondtuk, hogy gyalogtúra, de erre nem tudott mit mondani...
Leszállva a buszról, rossz aszfaltúton kitérõt tettünk a Tímár-keresztig, ott csoportképet készítettünk, majd visszatértünk a fõútra. Itt egy órányi "körülbelülözés" következett, mert a kerekegyházi-kecskeméti határdûlõt sehogy sem akartuk megtalálni. Több tanyaudvaron átgázolás, erdõjárás, kerítésmászás és tanyákon érdeklõdés után végre aztán megkaptuk, amit akartunk: egy világvégi helyen, a Szarkás 313. számú tanya mellett ott állt "Bodor Pista bácsi" keresztje. A megtalálás tényét ismét fényképen rögzítettük, aztán már sínen voltunk, haladtunk is tovább.
Ismét egy kis kérdezõsködés segítségével, de elértük a Juhász-kereszthez vivõ dûlõutat, nem sok idõt rajta töltve pedig a fõút mellett álló hatalmas fekete márvány keresztet. Ekkora keresztet még nem is láttunk! Vagy négy és fél méter magas volt.
Eddig fagyott talajutakon haladtunk, ám ezen a ponton a fagy megadta magát az egyre erõsödõ napsugárzásnak, és a fekete sár felsõ rétege korcsolyapályához hasonló alappal szolgált a túra második felében a csúszkáláshoz. Csúszkáltunk is. Menekülõ utat csak néha találtunk valami füves útmentén, de azt sem mindig, mert sokszor cuppogtak a cipõink .
A kereki srácok, lányok ezen a szakaszon már vesztettek valamit kezdetkor sem túl magas lelkesedésükbõl - magyarul elfáradtak -, így a Langó-kereszthez különösebb sietség nélkül értünk. Itt Icukát megörökítettem a kereszttel, szusszantunk egyet, majd látszólag csak annyi maradt hátra, hogy egy dûlõúton begyalogoljunk Kerekegyházára.
Ám a kedv és a lendület egyre fogyott, ráadásul Bianka is rosszul lett - fáradtság, folyadékhiány, alacsony vércukorszint -, Eszter anyáskodva, nagy aggodalommal, de nyugtatva pátyolgatta a lányt, akit néhány perc sokkos állapot után csak sikerült megnevettetni. Evett-ivott, aztán megindult, mint a "raketta". A kezdetben Ircsikére támaszkodó Bianka egy idõ után Ircsikét vonta magával, szinte suhantak elõttünk.
Aztán mégis beértünk valahogy a településre - miután átvergõdtünk egy belvízelvezetõ csatornán -, és a sántikálókat bevárva nem maradt más, mint André Lászlóné keresztjének érintésével begyalogoltunk a templom elé. Itt még a Bódizs-keresztet is lekaptuk, majd érzékeny búcsút vettünk egymástól, majd hazautaztunk.
Összefoglalva: szép napot töltöttünk egy sok lapossal rendelkezõ település sáros-fekete földúthálózatán, de a keresztek látványa és a jó társaság mindenért kárpótolt. Biankának jobbulást, Andinak és Eszternek köszönjük a segítséget és a biztatást, Icukának ezúttal is szívbõl gratulálunk az "Év túrázója" díjhoz, és Mariskának is hálásak vagyunk, amiért ezeket a remek gyerekeket a mai napon elcsalta a tévé/számítógép elõl, és rávette õket egy kis helyismereti sétára a kerekegyházi határban.
Aki pedig legközelebb is velünk tart, az megkapja a jelvényt, amit ígértem...

Minden rokonom!
 

Sántaőz

Ezen a napon együtt túrázott: Aranyos Bianka, Balog Csaba, Bari Imre (Kerekegyháza), Blahut Pál, Borsodi Bettina (Kerekegyháza), Hornacsekné Kucsera Ilona, Idzig Andrea, Kiss István (Kerekegyháza), Kovács Kitti (Kerekegyháza), Miskolczy Mariska, Nagy Eszter, Nagy Irén, Szórád Benjámin, Török Mária és Zsikla László.