FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL     CSOPORTKÉPEINK     TAGJAINK     TÚRANAPTÁR     BESZÁMOLÓK     ARCHÍVUM      LÉTESÍTMÉNYEINK    TÚRAKÖR KLUB     ÍRÁSOK      NAPLÓ     MÉDIA     JÁRÓFÖLD 

_______________________________________________________________________________________________________________________


(115.)
RÖVID TÚRA VISEGRÁDON


Idõpont: 2009. május 21. csütörtök
Útvonal:
Visegrád - Kálvária - Fellegvár - Salamon-torony - Palota - Visegrád
Táv: 7 km



A speciális iskola tanulói ritkán jutnak el kirándulásra, ilyen helyre meg aztán végképp. A résztvevõ gyerekek közül egy sem látta még a Dunát, pláne nem látott hegyeket, és füõleg: nem mászott fel rájuk. Ezt a lemaradást szerettük volna behozni, illetve ezt a fehér foltot beszínezni az életükben. Gizi néni ötlete volt az egész, én csak szerényen asszisztáltam hozzá, de mindenképpen nagy élmény volt az egész csapatnak.
Még Laci sofõrünk is velünk tartott, amikor a nagymarosi érkezés és a kompozás után Visegrádról nekivágtunk a Kálvárián átvezetõ kaptatónak. Csaknem dél volt ekkor, mivel csak késõn tudtunk indulni, tehát késõn is értünk Nagymarosra. Többször megálltunk oxigénhiányból kifolyólag elsõsorban és csak másodsorban a kilátás miatt. Egy óra kellett, mira felértünk a Fellegvár alatti parkolóhoz.
Mielõtt a várba mentünk volna, nagyot pihentünk, mosakodtunk egy kótnál, egyszóval frissültünk. Aztán a vár. Gizi alkudott, így kedvezményesen jutottunk be. A panoptikum élthû viaszfigurái szinte megijesztették, ugyanakkor persze el is káprpztatták a gyerekeket, minket is. Gyönyörû volt a várfalakról nyíló panoráma a Dunakanyarra is, de  alegnagyobb élmény mégis csak a nyilazás volt. Elõször én, aztán Laci próbálta ki, nem is kevés sikerrel, aztán sorban mindenki, még az is aki nem akart lõni. Mindenkirõl kép is készült, így vált mindenki Isten gyermekeként testvérré, honfoglaló magyarrá.
Ez a túra összehozta a résztvevõket, az élmények pedig nagy mesélési alkalmat jelentettek otthon, ahol talán el sem hiszik, hol jártak a gyerekek, és ahol talán azt sem tudják, milyen szép helyek vannak a világon, mert bezárva élnek egy lepusztított, koszos, erõszakos világban, tele gondokkal, bajokkal, betegséggel. Ezek pedig lehorgasztják az emberek fejét, így esélyük sincs, hogy észrevegyék a világ csodáit.
Amiért élnünk és tennünk kell: minél több embernél érjük el, hogy felemelje végre a fejét, hogy észre vegye az élet igazi szépségeit, hogy észre vegye, nincs egyedül, hogy mindig van segítség, és mindig van olyan is, ami miatt érdemes még másnap is felkelni, és folytatni az egészet..

 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Baranyi Béla, Dorcsák Tibor, Feró László, Lakatos Ferenc, Patai Ferenc, Pinczel Máté, Szemánné Nagy Gizella és Venczel Ilona.
 

 

A kompon

 

A visegrádi kálvária-kápolna

 

Megállunk egy fotóra

 

Kilátás a Dunára

 

A fellegvár kapujában

 

A pillanat varázsa

 

Kilátás a várból

 

A felsõ vár

 

Panoptikum

 

Laci bácsi

 

Ferike

 

Másik Ferike

 

Gizi néni

 

Béla vitéz

 

Óvatos ereszkedés

 

Kitikkadva

 

Újra Visegrádon

 

Régi villa

 

 

 

 

 

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.

 

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

a© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz