|
(132.) HAT NAPOS ZEMPLÉNI KÉKTÚRA 3. / VÁGÁSHUTA - FÜZÉR
TÚRA
Idõpont:
2009. augusztus 4. kedd
Útvonal:
Vágáshuta - Nagyhuta - Kishuta - Bózsva -
Füzérkomlós - Füzér
Táv: 21 km
Reggel ismét korán keltünk, hogy második
szakaszunkat is teljesítsük. Ennek
értelmében ezúttal Vágáshutára buszoztunk.
Itt a kicsi falu még elég bambán ébredezett
csak. Mi is. Ettünk, pecsételtünk, és nagy
nehezen nekiindultunk Kishuta és Nagyhuta
irányába a "kéknek", hogy ma is Füzéren
fejezzük be.
Két olyan falun mentünk keresztül, ahol
ugyan szépen felújított házakat, virágos
kerteket és tisztaságot, békét találtunk,
mégis valami hiányérzetünk volt. Mikor már a
harmadik falun is túljutottunk, akkor esett
le, mi a baj: nem láttunk egy gyereket se.
Se udvaron, se utcán. Öregedõ, vagy már
kihalt, üdülõfaluvá váló falvak lettek a
valaha szebb napokat látott települések.
Beszédbe elegyedtünk egy középkorú
asszonnyal, és nem gyõztük dicsérni a falu
tiszta levegõjét és végtelen nyugalmát. Õ
ugyanezt, mármint a nagy nyugalmat szidta.
Szerinte nekünk ez romantikusnak hat, de itt
élni maga a tömény unalom. Õ akkor érzi jól
magát, amikor gyermekeinél van fönn Pesten:
"Ott van ám élet!"
A következõ állomásunk - már sok-sok
aszfaltos kilométer után - Bózsva volt Itt a
Bózsvai-sziklán csoportképet csináltunk,
majd a kocsmába húzódtunk az egyre
elviselhetetlenebb nyár ellen. Kedvünk nem
sok volt tovább menni, de elhangzott a
parancs, a Csapat tehát elindult. Füzérig a
régi kisvasút felszedett síntalpfáinak
gazzal benõtt, csalános, saras, szúnyogos
ösvényén kellett volna ki tudja mennyit
vánszorognunk, de ezt mér nem tûrhettük
tovább: elérve a nyíribe vezetõ köves utat,
levágtuk balra a menetet Nyíri falu felé.
Nem volt ez sem sokkal rövidebb, ráadásul
gõzölgött az aszfalt, de így legalább
elértünk egy olyan buszt, amit már Füzéren
nem értünk volna el. Néhányan
aggodalmaskodtak, hogy a szent útvonal, meg
ilyenek, de az országjárás, a Zemplén
megismerése és Füzér meglátogatása így is
megvalósult - ugyanis fürdés után
átautóztunk Pálházáról, megnéztük a várat, a
katolikus és a református templomot, majd
még késõ délután útba ejtettük a
füzérradványi kastélyt és arborétum-parkját.
Mindegyik hely csodálatos volt, a vár mesés,
a református festett mennyezet tüneményes,
mégis, talán az ország legnagyobb platánfája
vágott mellbe mindannyiunkat: hét gyerek
alig érte körbe a törzsét, koronája felfelé
25 méter, vízszintesen 45 méter. Egy
matuzsálem. Alatta állni pedig olyan volt,
mint egy nagyon öreg, nagyon bölcs ember
elõtt tiszteletünket tenni.
Este megint vacsora, iszogatás, beszélgetés
és kései fekvés, ugyanis másnap pihenõnapot
tartottunk: autóval utazgattunk különbözõ
látnivalók nyomában, így nem kellett korán
kelnünk.
És hogy mit láttunk Sárospatak környékén,
azt elolvashatod következõ napi
beszámolónkban.
Minden rokonom!
Sántaőz
Ezen a napon együtt túrázott:
Balog Csaba,
Berta Bálint, Berta János, Bertáné Kéri Kati, Hriazik
Attila, Kocsis Gabriella, Kovács Edit, Kovács Natália,
Kun Ádám, Nagy Irén, Sárközi Ervin, Szörényi Anna,
Szörényi Gabi, Szõrös Anna, Szõrös Dániel, Török Mária,
Varga Istvánné Borika, Varga János, Varga Lehel és
Vargáné Rátz Veronika.
Vágáshután
Szép ablakok
Út Nagyhutára
Megérkeztünk
Kis templom
Szusszanat
Takaros porta
Segítünk is, ha kell
Kocsmázás
Pecsételés
Kishután
Patak
Újabb segítségadás
Bózsvai-szikla
Bózsván
Messzirõl a Füzéri vár
A füzéri templomban
A mennyezetfreskó
A református templom fakazettás mennyezete
Kapaszkodó a várba
Válogatott kínzás
Kilátás az egykori tűzhányókra
Árnyékban
Ráadás program: a üzérradványi kastélypark
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|
