FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL     CSOPORTKÉPEINK     TAGJAINK     TÚRANAPTÁR     BESZÁMOLÓK     ARCHÍVUM      LÉTESÍTMÉNYEINK    TÚRAKÖR KLUB     ÍRÁSOK      NAPLÓ     MÉDIA     JÁRÓFÖLD 

_______________________________________________________________________________________________________________________


(137.) TISZAALPÁR - LAKITELEK TÚRA


Idõpont: 2009. augusztus 15. szombat
Útvonal: Tiszaalpár - Alpári-rét - Lakitelek-Tõserdõ
Táv: 13 km



A nagy augusztusi õrületben következett a tábor betétjeként a tiszaalpári kirándulás. Szegény szülõk, látogatók nem gondolták, hogy ilyen megpróbáltatásoknak lesznek kitéve. Ha tudják, lehet, hogy el se jönnek.
A tábor jó harminc fõs társasága és egy fél tucat vendég átvonatozott Tiszaalpárra. Már ekkor nagyon meleg volt, nem igazán ideális idõ akár még csak tizenegynéhány kilométeres túrához sem. Mégis olyan szép dolgokat láttunk, hogy nem foglalkoztunk a hõséggel.
Elõször a földvárat másztuk meg, majd jó fél órát vártunk a gondnokra az Árpád-kori falunál. A gyerekek addig se tétlenkedtek, össze-vissza mászták a Templom-dombot. Aztán végre bebocsátást nyertünk az idõutazást jelentõ, honfoglalás kori építményekbe. A félig földbe vájt kunyhókban kellemesen hûvös volt. Akik elõször jártak itt, azokat megfogta a dolog, a többieket pedig már máskor megfogta.
Innen lementünk a domb alatti nagy rétre, vízpartot és valóságos madárrezervátumot érintve. Annyira elbûvölt minket a táj érintetlensége, hogy zsákutcába kerültünk. Az út egyszer csak elfogyott a lábunk alól. Háromnegyed órát küzdöttünk, hogy kiutat találjunk a csaknem három méter magas csalán-akácos keverékbõl, de vissza kellett fordulnunk.
A faluba visszatérve, alaposan frissítettünk a nyomóskútnál, majd egy csepp kedv nélkül, de a túravezetõ szigorának engedelmeskedve elindultunk Lakitelek irányába. Mit indultunk! Cammogtunk, kutyagoltunk, vánszorogtunk, nem jut jobb szó az eszembe. Mert aki látja, mit mûveltünk, az vagy sírva fakad, vagy felröhög.
És persze ahogy lenni szokott, mégiscsak átértünk a szomszéd falu kocsmájához, ahol egy nagyot ittunk, majd kocsival mindenkit visszaszállítottunk a táborba. Azért siettünk, mert az ebéd még sehogy sem állt, és az eredetileg elképzelt húsos káposzta megfõzésére sem maradt volna idõ, így rögtönöztünk: cigánylángos lesz fokhagymával, sajttal és tejföllel, esetleg lekvárral. Én nem tartottam elég elõkelõnek, de egy táborban végül is ilyeneket is eszünk. Minden aggodalmam ellenére a tárcsában sütött cigánylángos olyan elsöprõ sikert aratott, elsõsorban a szülõk körében, hogy ekkorát semmi más sem okozott volna.
Nem maradt hát más hátra, irány a strand! Itt egy nagy közös fürdés, kisebb-nagyobb palacsintázás és iszogatás volt a sorrend. Csaknem zárásig maradtunk, és már hét elõtt, ebéd és uzsonna ellenére, mindenki éhes volt. A vacsora sült hal és sült kolbász volt. A szülõk úgy ették a paprikás lisztbe forgatott kárászokat - melyeket elõzõ nap vettünk a tiszaalpári halásznál és pucoltunk meg együtt a gyerekekkel -, szóval úgy ettek, mint aki még sosem evett életében. Nem csak halat, hanem egyáltalán semmit. A gyerekeknek maradt a kolbász, illetve nem mindenkinek maradt, õk ettek hideget.
Hosszú napunk volt, már sötét volt, mikor elbúcsúztunk vendégeinktõl, akik jövõre követelték maguknak a felnõtt tábort! Mi pedig ígértünk fût-fát, vagyis, hogy rajtunk nem múlik.
A gyerekeket kint hagytuk a tûznél, mert a tûzõrzést követelték. Becsületükre legyen mondva, egy pisszenés sem volt, legalábbis mi nem hallottunk semmit, igaz, mélyen aludtunk. Egy nagyon szép és emberi napot töltöttünk el együtt, több mint negyvenen, és azt kívántuk, bár sose lenne vége ennek a hét napnak...

 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Balog Jánosné Terike, Berta Bálint, Berta János, Bertáné Kéri Kati, Berta Zsuzsanna, Csicsó István, Csicsó Patrik, Hardi Szabó Pál, Holi János, Hriazik Adrienn, Hriazik Attila, Hriazik Evelin, Hriazik Vivien, Kanyik Barbara, Kanyik Imre, Kaszab Csaba, Kovács Csilla, Kovács Dóra, Kun Ádám, Kun Vivien, Nagy Irén, Pozsgai Zoltán, Sárközi Ervin, Sutus Mónika, Szõrös Dániel, Tasi Erika, Tóth Attila, Tóth Diána, Tóth István, Török Mária, Treiber Emil, Treiber Gergõ, Treiber Luca, Varga Gábor, Varga Istvánné Borika, Várkonyi Lili és Várkonyi Mátyás.
 

 

Indulásra készen

 

Vonaton

 

Tiszaalpár halas kútja

 

Leirat

 

A templom

 

Kilátás az Alpári-rétre

 

Árpád-korban...

 

Hõség

 

Izomcsávók

 

A templom alulról

 

Vizenyõn

 

Madártelep

 

Tikkadtan

 

Utolsó erõfeszítés

 

Ház az úton

 

Alpári-Holt-Tisza

 

Nem kukoricázunk

 

Tőserdőn

 

 

 

 

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.

 

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

a© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz