|
(158.)
MEZŐFÖLDI MIKULÁS TELJESÍTMÉNYTÚRA
Idõpont:
2009. december 6. vasárnap
Útvonal:
Mezõfalva - Bolondvár - Ménesmajor -
Nagykarácsony
Táv: 13 km
Erre az évre ez volt az utolsó
teljesítménytúra, amit beterveztünk. És
ennél jobban nem is zárhattuk volna az év
jelvényes túráinak sorát: nagyon jó
hangulat, még jobb szervezés, barátságos és
bõséges vendéglátás, sok Mikulás és
meglepetés. Mindez egy eddig számunkra
ismeretlen helyen, elfogadható idõben.
Vasárnapra való tekintettel a legrövidebb
távot, a 15 kilométernek kiírt, valójában
csak 13 kilométereset választottuk, és
utólagosan sem bizonyult rossz döntésnek.
Hatkor indultunk a Kollégium elõl, két
autóval. Marcsi hozta az öccsét, Kristófot,
aki még sohasem kapott túrajelvényt, és
motiváció volt számára az is, hogy láthatja
Nagykarácsonyban az "igazi" Mikulást. Ágit
pedig Kecskeméten vettük fel, neki is elsõ
jelvényszerzési lehetõsége lett ez a túra.
A 15 kilométer Mezõfalváról indult. Negyed
nyolckor értünk a faluba, neveztünk a
mûvházban, majd egy kocsmát kerestünk, ahol
a szintidõ rovására, de alaposat kávéztunk.
Nyolc óra elmúlt, mire nekivágtunk a
jelzésen (ha jól belegondolok, ez volt z
elsõ tt-nk, amelyik végig jelzett
turistaúton haladt). A Nap csak szûrten,
aranykorongként világította át a ködburkot,
arany fényben fürdetve Isten teremtményeit.
Háromnegyed óra múltán értünk az elsõ
ellenõrzõponthoz, a Bolondvár nevû halomhoz.
Itt csokit kaptunk, majd felmentünk az
egykori földvárra, a falubeliek kedvelt
kirándulóhelyére, hogy megnézzük az
objektumot. Az még csak látszott
valamennyire, de róla 360 fokban szinte
semmi. Csak az arany napfény vakított.
Innen egy vasúti sínen átvágva, mondhatni
agyonjelzett szakaszon a Ménesmajor nevû
másik ellenõrzõponthoz értünk. Lakóházak,
lepukkant, az összedõlés határán álló(?)
régi gazdasági épületek között egy vidám és
barátságos társaság fogadott minket.
Mindannyian mikulássapkában, és két
kondérban gõzölgött a nedû: az egyikben tea,
a másikban forralt bor. Pecsételés után
nekivágtunk az utolsó, bõ 5 kilométeres
szakasznak.
Sáros úton haladtunk, mint eddig Mezõfalva
óta bárhol. Meglepetésként elénk vágott a
nagy semmibõl egy puttonyos (na jó,
hátizsákos) Mikulás, vele volt segítõtársa
is, egy krampuszlány, aki a zsákból
szaloncukrot osztogatott. Ennek meglepõ
módon, nemcsak a gyerekek örültek.
Még egy-két kanyar, néhány kiló sár a
talpunkra, és máris elértük Nagykarácsony
határát. Átkelve a sínek alatt, egy
aszfaltút vezetett be a híres faluba. A
településtáblánál csoportkép, majd a
templomnál még egy pecsét, amit nem is
vártunk, és be a templomba. A betlehem még
csak-csak, de a bent látott
kegytárgyak+kínai cuccok pult kiverte a
biztosítékot. A gagyi ide is betört. Ha
akartuk volna, még csipogós ébresztõórát is
vehettünk volna, természetesen minden
médincsájna.
A Mikulásház elõtt inkább csak elhaladtunk,
mert 1000 Ft/fõ áron nem akartunk a Mikulás
õnagyságával együtt lefényképezkedni. Sokkal
olcsóbb és spontánabb Mikulásokkal
találkoztunk a nap folyamán, nem voltunk
most erre rászorulva. Már úgy értve,
mentálisan.
A célba (iskola tornaterme) 3 óra alatt
értünk be, úgy, hogy nem is siettünk, sokat
álltunk. Itt aztán ismét rengeteg piros
sapkás szervezõ, zsíros kenyér, lekváros
kenyér, amennyi belénk fért. Egy kondér bor,
egy kondér tea. Degeszre ettük-ittuk
magunkat, átvettük a szép kivitelezésû
emléklapokat, még szebb kitûzõket, aztán
indulás a buszhoz (Itt egy másfél órás
várakozás, mert nem akart összejönni az
indításhoz szükséges 40 fõ, de ezt azért nem
kifogásoljuk, mert a többi pillanat
fontosabb volt, és frissen szerzett jó
benyomásainkat ez sem tudta bennünk
felülírni).
Nem maradt más, csak a hazaút. Janival
visszajöttünk a többiekért Nagykarácsonyba,
aztán Földváron keresztül nyomás haza. Fél
háromkor adtuk át Ágit családjának, s
háromkor már itthon is voltunk.
Összességében szép élményekkel zártuk
mezõföldi kiruccanásunkat, és megígérjük,
hacsak lehet, máskor nem választunk ilyen
rövid távot. Már csak azért sem, mert nem
akarunk elpunnyadni, hogy aztán már csak
rövid sétákat szervezzünk, mint valami
fogatlan öregek, gyalogtúra címszóval...
Minden rokonom!
Sántaőz
Ezen a napon együtt túrázott:
Balog
Csaba, Berta Bálint, Berta János, Hriazik Attila,
Kelemenné Barta Ágnes, Nagy Irén, Szõrös Anna, Török
Kristóf, Török Mária és Varga Istvánné Borika.
Mezõfalva
Kifeléúton
Köd, nyálka mindenütt
Bolondvár
A fõszereplõ
Marcsi és Kristóf
Téli tájkép
Ménesmajor
Találkozunk a Mikulással
Híd ON
A patak
Beértünk Nagykarácsonyba
Utolsó ep.
A "Mikulásház"
Kristóf elsõ jelvénye
Ági elsõ jelvénye
Uzsonna
A jutalmunk
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|
