FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL     CSOPORTKÉPEINK     TAGJAINK     TÚRANAPTÁR     BESZÁMOLÓK     ARCHÍVUM      LÉTESÍTMÉNYEINK    TÚRAKÖR KLUB     ÍRÁSOK      NAPLÓ     MÉDIA     JÁRÓFÖLD 

_______________________________________________________________________________________________________________________


(124.)
BOGRÁCSOZÁS LADÁNYBENÉN


Időpont: 2009. június 28. vasárnap


I
A múlt héten már jártunk Ladánybenén, mégis újra átjöttünk, mert szép volt és jól éreztük magunkat. Ezúttal azonban nem túráztunk, hanem autókkal közelítettük meg a Helytörténeti Múzeumot. Laci bácsiékkal elõzetesen megbeszéltük, hogy fõznénk a tisztáson, ha lehet - és lehetett. Kapóra jött még az is, hogy Sanyiék erre a napra terveztek biciklitúrát, eredetileg ugyan Kunbaracsra, de összehangolva a mi kezdeményezésünkkel, õk is csak idáig jöttek.
Reggel nyolckor már Hria ott volt nálunk, a Kanyikokért én mentem el, Borikáék pedig jöttek maguktól. Fél kilenckor elindultunk, két jól felpakolt autóval. Elfoglaltuk a máskor táborhelynek is alkalmas tisztást a Jajgató dûlõben, hamar tüzet raktunk. A lányok a zöldségeket pucolták, darabolták, Hria és Jimike tüzet raktak, mi pedig Pista bácsival  nekiláttunk, hogy pörköltbe kerüléshez alkalmassá tegyük a disznólábakat. Fél tíz után már feltettük a pörköltet, és bíztunk benne, hogy nem volt vén állat a körmök gazdája, szóval, hogy hamar elkészül.
Sanyiék tizenegy körül érkeztek meg, három és fél család, sok aprónép. Lelkesek voltak: a gyerekek lendületesek, az anyukák kedvesek, az apukák pedig túl már egy-két frissítõállomáson, jókedvûen köszöntöttek minket, mi pedig õket, rögtön akadt egy kis tüzes víz is a pillanat megszentelésére. A felszálló füst és  a készülõ étel illata egyre türelmetlenebbé tette az embereket, még jó, hogy az Ircsike által legyártott sütemények némileg csillapították a gyomorsavtúltengésben szenvedõ éhezõket. A gyerekek dél körül szerencsére focimeccset kezdeményeztek, amire szint az összes felnõtt kapható volt - csak én és Lajos nem, mert beszélgetésbe kezdtünk, és ugye belemelegedtünk. Fiatal és fiatalos férfi emberek estek-keltek, de határtalan volt a jókedv. És ez számít, még ha becsúszik is egy-egy kisebb sérülés, a gyerekekért mindent.
Fél kettõkor pontot tettünk a szenvedésünkre, és nekiláttunk az elkészült körömpörkölt kimérésének. Mindenki leült, ahova tudott, és evett. Olyan csend volt, hogy gyanússá kezdett válni. Pista bácsi szerint ez jó, mert azt jelenti, ízlik amit fõztünk (mármint Ircsike és Pista bácsi). A legfényesebb bizonyíték erre az állításra az volt, hogy minimum kétszer mindenki szedett, de volt, aki többször is. Alig maradt valami kis lé meg törmelék a bogrács alján.
Egy delelés mindenkinek jobban esett volna, mint a melegben újra felszedelõdzködni, és átruccanni a szomszédba, hogy elõre lebeszélt programként megnézzük a Szent Mihály kegyhelyet és a Barcsay-kúriát. Mi ugyan már láttuk néhányan, de a többség nem, éppen ezért szerettük volna, ha ez megtörténik. Többen kételkedtek, hog lenne Ladánybenén ilyen fajta építmény, mármint kastély, de amikor meglátták, akkor nem volt több kétkedés. A Szent Mihály-kép is már nagyon tetszett mindenkinek, de a kastély talán még jobban. A gyerekek persze az utunkba kerülõ Szamanta nevû csacsinak örültek legjobban, mert annyira jámbor jószág volt, hogy a hátára is fel lehetett ülni. Fel is ültek néhányan.
Fél négy elmúlt, és Lajosmizse felõl sötétedet az ég, ott már esett. Hamar visszamentünk hát a táborhelyre, összepakoltunk, és elindultunk haza. A bicikliseket nem irigyeltük, de egy túrának vannak ilyen pillanatai is, szóval, hogy eshet az esõ. Mi most nem bántuk, hogy autóval vagyunk, mert Ladánybene után felhõszakadásba ágyazott jégesõvel kerültünk szembe, az ablaktörlõ alig gyõzte. Lajosmizsén már csak szemerkélt, még akit kellett, hazadobtuk, telefonon elköszöntünk Borikáéktól, aztán várt a meleg tus.
Ebben a társaságban elõször töltöttünk el egy napot, és mondhatom bevált. Legalább is részünkrõl. A jövõben szívesen veszünk részt hasonló, vagy egészen más jellegû programokban velük is, vagy bárki mással, aki nyitott az ilyesmire.

 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Balog Jánosné Terike, Boda Franciska, Boda Imre, Boda Imréné Marika, Boda Veronika, Hriazik Attila, Kanyik Barbara, Kanyik Imre, Kun Ferencné Marika, Nagy Irén, Németh Lajos, Staar Edina, Suba Bálint, Suba Boldizsár, Suba Gábor, Suba Tibor, Szõrös Ádám, Szõrös András, Szõrös Andrásné Éva, Szõrös Eszter, Varga István, Varga Istvánné Borika, Veszelszki Dóra, Veszelszki Márk, Veszelszki Sándor és Veszelszki Vendel.
 

 

Köszöntés 1.

 

Köszöntés 2.

 

Csülökfûrészelés

 

Zsugaparty

 

Finom a sütike

 

Laci bácsi és Erzsike néni élete

 

Laci bácsi oklevele

 

Dicsõség

 

Laci bácsi

 

Elkészült a csülökpörkölt

 

Ízlik a gyerekseregnek is

 

Indulás vihar elõtt

 

Szent Mihály

 

Találkozás a csacsival

 

Csacsigolás

 

Borika és Terike

 

Barcsay-kúria

 

Csoportkép a kúria elõtt

 

 

 

 

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.

 

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

a© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz