|
(123.) LADÁNYBENEI TÚRA
Idõpont:
2009. június 20. szombat
Útvonal:
Lajosmizse vá. - Közös - Hosszúszéki dűlő -
Baracsi dűlő - Barcsay kúria - Ladánybenei
Múzeum - Ladánybene
Táv: 20 km
Ezen a napon csak öten vágtunk neki a
túrának, mert voltak, akik egy szó nélkül
nem jöttek el, és ezt természetesnek is
vették. Pedig még meglepetés látnivalókat is
szerveztem, és Hrián kívül nem is tudott
róla senki.
Elõször a Közös felé vettük az irányt, csak
félig önszántunkból, mert kicsit túlmentünk,
miután en m is azon a dûlõn mentünk le,
amelyiken elõzetesen akartunk. Így legalább
megmutathattam a többieknek az új
fakeresztet, a Mária-szobrot és a
Sárközi-keresztet. A Hosszúszéki dûlõn aztán
végre visszakeveredtünk a megfelelõ
útvonalra, ami elõbb kivezetett a
ladánybenei betonút mellett álló
fakereszthez, majd már ladánybenei részen az
egyik célunkká kitûzött Baracs I. dûlõ felé
kanyargott - nyílegyenesen.
A Kiskunsági Nemzeti Park nem túl pontos
térképe szokott segítségünkre lenni alföldi
túráinkon, ezúttal azonban még az utunk is
jelzetlen volt, ennek ellenére telibe
találtuk a Baracs I-et. Telefonon felhívtam
Gondos Robit, a Barcsay kúria tulajdonosát,
aki elénk jött, és készésgesen megmutatta
nekünk az 1840-ben épült épületet. Olyan jól
érzetük nála magunkat, hogy talán még most
is ott ülnénk, ha nem vártak volna bennünket
Som Laci bácsiék a másfél kilométerre lévõ
Helytörténeti Múzeumnál.
Utunkba esett még egy másik meglepetés is, a
Szent Mihály kegyhely, ami szintén
ritkaságnak számít errefelé.
Laci bácsiékhoz dél elmúltával értünk,
csalódottan vették tudomásul, hogy nem
alszunk náluk, pedig egy egész délután
takarították a táborhelyet. Aztán
megnyugodtak, kávéval kínáltak, jót
beszélgettünk velük, nagyon barátságos
emberek. Laci bácsi egyenesen odáig
merészkedett, hogy költözzek oda egy egész
hétre, hogy legyen idõnk alaposan kibeszélni
az élet dolgait Fõleg az õ 87 évérõl lenne
mesélni valója. Egyszer még lehet belõle
valami, mint ahogy még idén nyáron
feltétlenül itt alszunk, ha már ennyire
vártak minket.
Kettõ órakor aztán elindultunk a faluba,
mert az még két és fél kilométer volt oda,
és csak alif több, mint fél óránk volt a
busz indulásáig. Annyira jól haladtunk, hogy
énnekem még maradt majd' negyed órám, hogy
elszaladjak a templomkertbe, megkeresni a
Petõfi-emlékmûvet. Persze nem volt, és a
szomszédok is csak sokára ismerték el hogy
egyszer volt ilyen, csak elbontották, Ugyan
szegény Petõfi kinek és milyen történelmi
korban zavarhatta a szemét?
Aztán, hogy ne legyünk izgalom nélkül, alig
értem el, már rohanva is, a buszt. De
elértem! A kölkök eljöttek hozzánk, mert
gyakorlatilag meghívatták magukat, teljes
uzsonnára, még sütit is sütött nekik
Ircsike. Csoda, hogy alig akartak
hazamenni...
Minden rokonom!
Sántaőz
Ezen a napon együtt túrázott:
Balog
Csaba, Hriazik Attila, Nagy Irén, Szõrös Dániel és Török
Mária.
Angyaltrombita
Gyönyörû!
Közösben
Lovaspályánál
Nagy Tibor keresztjénél
Mária-szobor
Utca, házszám
Sárközi-kereszt
Komámasszony
Mongólia!
Barcsay-kúria Benén
Nagyasszony
Szent Mihály-kép
Ladánybene felé
Régi bolt épülete
Széktói iskola (múzeum)
Vendégségben Som Laci bácsiéknál
Dani a célegyenesben
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|
