FŐOLDAL

   MAGUNKRÓL     CSOPORTKÉPEINK     TAGJAINK     TÚRANAPTÁR     BESZÁMOLÓK     ARCHÍVUM      LÉTESÍTMÉNYEINK    TÚRAKÖR KLUB     ÍRÁSOK      NAPLÓ     MÉDIA     JÁRÓFÖLD 

_______________________________________________________________________________________________________________________


(151./A) HÁROMNAPOS KARANCS 2. / TÚRA A HERNÁD-ÁTTÖRÉSBEN


Idõpont: 2009. október 24. szombat
Útvonal:
Podlesok - Hernád-áttörés - Kolostor-szakadék - Klastorisko - Podlesok
Táv: 10 km



Az e
lsõ külföldi utunkon, az elsõ külföldi túra. Sem tapasztalattal, sem helyismerettel, már ami a Hernád-áttörést jelenti, nem rendelkeztünk.
Sötétben, esõben indultunk csak fél hétkor Somoskõújfaluból, a tervezett hat helyett, de ennyi embert összehangolni (45 fõ, kilenc autó) nem könnyû. Indulás után kávéztunk volna, de nem volt nyitva semmi, haladtunk volna, de az esõben és a sok szerpentinen nem ment. Végül aztán csak odaértünk Podlesok kirándulóközpontba, a Szlovák Paradicsom egyik kapujába. Itt már várt ránk Gabi, aki ugyan velünk együtt indult, mégis fél órával hamarabb ért célba.
Kiszállva az autóból, a belépõ árát egy harmadával csökkenttettük, némi kézzel-lábbal alkudozás végén, így már csak az erõsen szemerkélõ esõ okozott egy kis gondot. De ez sem sokáig, mivel fél óra múlva elállt.
A Hernád mellett vezetõ utunk hamar a kanyonba fordult, átkelvén egy kis hídon, és megkezdõdött a három és fél órás sziklamászás és hullámvasutazás a Kolostor-szakadék bejáratáig. Belülrõl úgy éreztük, megyünk ahogy csak bírunk, de a térkép alapján még 1 kilométert sem haladtunk óránként. Nem baj. Fontosabb volt, hogy biztonságban legyünk, hogy egészben érjünk majd vissza a kocsikhoz. Voltak velünk óvodás korú gyermekek, és néhány középkorú túratárs is. Mindannyian becsülettel küzdöttek. Ráadásul a látvány, a táj, a fenyvesek, a fehér sziklafalak, a vad Hernád mindenkit lenyûgözött, és már csak ezért sem lehetett rohanni.
A Kolostor-szakadék bejáratához minden esetre elég fáradtan értünk. Éjszaka csak néhány órát aludtunk, az egész napos sárban csúszkálás, mászás is kiszívta az erõnket. De nem azért jöttünk, hogy feladjuk, tehát továbbindultunk. Alig 1 kilométer alatt 260 méter emelkedés várt ránk.
A szakadék fehér sziklái, a köveken lefutó patak, az abban való gyaloglás, a bedõlt fákon átmászás és a négy vagy öt vízesés vaslétráin való felkapaszkodás, életre szóló élményekkel ajándékoztak meg bennünket. Ehhez jött még az egyik létránál lezajló közjáték, amikor is néhányan komoly veszélybe kerültünk, majdnem visszacsúsztunk, aztán valami felsõbb hatalom, erõ átlendített a holtponton, hogy ez a csoda se szakadjon félbe, és hogy senkinek semmi baja ne eshessen.
A fennsíkra érve már erõsen délután volt. Kávéztunk, ettünk-ittunk - talán túlságosan is megnyugodtunk, hogy mindjárt lenn vagyunk -, így törvényszerûen hiba következett. Téves térkép- és jelzésértelmezés, vagy a fáradtság, esetleg figyelmetlenség, és biztosan az én hibám is, de kis híján az egész Csapat visszaereszkedett oda, ahonnan két órája elindult felfelé, vagyis a Hernád-szurdokba. Szerencsére észleltük a hibát, és visszahívtuk az elõre sietõket, így is volt azonban sírás-rívás, indulat, harag, fájdalom, sérelem. Talán ha nem külföldön történik, ha nem vagyunk ennyire fáradtak, nem is tulajdonítunk ennek ekkora jelentõséget, de hát Szlovákiában voltunk és bizony a fáradtság is kezdett eluralkodni rajtunk.
Így mire aztán tényleg  a helyes útra találtunk, már az a veszély fenyegetett, hogy ránk sötétedik. Ez annyira nyomasztotta a Társaságot, hogy a parkolóig hátra lévõ 3 és fél kilométert nyolcnak vélték. Egészen egyszerûen, ilyen körülmények között, az embert cserben hagyja a tér- és idõérzéke, mint ahogy már a szurdokban megtett távolságot is duplájának éreztük.
Aztán persze be is sötétedett, mégis tûrhetõ látási viszonyok között értünk le az autókhoz, hogy rövid egészségügyi szünet után autóba vágjuk magunkat, és visszainduljunk a szállásra. A sofõröknek nem volt könnyû dolga, sötétben, ködben vezetni, hullafáradtan, de megtették.
Somoskõn kései palócgulyásozás, éjfélig tartó fürdés, éjfél után fekvés. Nem kellett azonban rohanni, mert másnap csak nyolckor terveztük az ébresztõt, ráadásul az óra visszaállítás is adott nekünk egy plusz órát. Plusz: ez a nap, életünk végéig tartó élményeket.

 

Minden rokonom!
 

Sántaőz

 

Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Berta András, Berta Bálint, Berta János, Bertáné Gaál Anna (Kecskemét, Bertáné Kéri Katalin, Gaál Péter (Kecskemét), Hornacsekné Kucsera Ilona, Kisjuhász Karolina, Kövér Dániel, Laczi Dávid (Kecskemét), Lénárt György, Nagy Irén, Németh Lajos, Pálmai Norman, Révbéri Zsolt, Szabó Andrea (Kecskemét), Szabó Ditta (Kecskemét), Szabó László (Kecskemét), Szabó László Marcell (Kecskemét), Szikora Dávid, Szikora Marcell, Szörényi Anna, Szörényi Gabi, Szõrös Ádám, Szõrös András, Szõrös Andrásné Éva, Szõrös Anna, Szõrös Dániel, Szõrös Eszter, Szõrösné Székely Cecília, Török Mária, Treiber Emil, Treiber Gergõ, Úri-Kovács Ferenc, Úri-Kovács Nikolett, Úri-Kovács Richárd, Varga Istvánné Borika, Varga Lehel, Varga Zsombor, Vargáné Rátz Veronika, Veszelszki Dóra, Veszelszki Márk, Veszelszki Sándor és Veszelszki Vendel.
 

 

Reggeli a csarnokban...

 

...és Podlesok - Túrára készen!

 

A táj laposabb része

 

Egybõl mászunk

 

A Hernád

 

Hídon

 

Zúg a folyó

 

Kezd komolyodni...

 

Libasorban

 

Laci doki

 

Szép és veszélyes terep

 

Úri-Kovácsék

 

Lajos a folyóparton

 

Parttalanul

 

Gyökerek az utunk

 

Lelátás a vízre

 

Átmeneti nyugalom

 

Kolostor-szakadék

 

Patakban megyünk

 

Barlang

 

Vízesésnél

 

Emil

 

Másik vízesés

 

A víz, amikor nem esik

 

Sokadik akadályhalmaz

 

Úrrá leszünk rajta

 

Klastorisko

 

Utolsó nekiveselkedés

 

Forrás fölé hajolva

 

Vacsora Somoskõn

 

 

 

 

Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.

 

"Vigyázz a Földre! Nem az őseid hagyták rád, az unokáidtól kaptad kölcsön." (indián közmondás)

a© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz