|
(157.) LAJOSMIZSEI HATÁRJÁRÁS 1. / NAGYKŐRÖSI HATÁR
Idõpont:
2009. november 29. vasárnap
Útvonal:
Ceglédi úti megyehatár - Nagykõrösi határ -
Hármashatár - Kecskeméti határ - 5-ös út
Táv: 20 km
A kan kutyák nehezen békültek össze
egymással, de végül csak megoldódott
valahogy. Amúgy egy fárasztó, de hangulatos
napot töltöttünk határjárással Lajosmizsén,
és találtunk is bõven régi és még régebbi
határjeleket.
Kényelmes, szinte arcpirítóan késõi
idõpontban, negyed kilenckor találkoztunk a
Kollégiumnál. Váratlanul megjelent Dömötör
Zsolti is Kecskemétrõl, hogy szakmailag
emelje a határjárás nívóját (sokat jár
Lajosmizsén, ért a térképekhez és van GPS-e
is).
A ceglédi busz fél után indult, és
háromnegyed után ért a megyehatárra.
Andrásék kocsival kivitték a kutyásokat és
az ebeket, közben a Tanya büfében egy feles
is becsúszott, András-nap apropóján.
Kilenckor indultunk neki a nagykõrösi
határdûlõnek. Rögtön az elején már régi
határoszlopot találtunk, majd utána annyi
halmot, betonjelet és további faragott
köveket. Az idõ kezdetben még napos volt, de
hamar beborult, sûrû köd ereszkedett ránk,
és fázni kezdtünk. A hangulatunk azonban jó
maradt, és a kezdeti lassulás után kezdtünk
belendülni.
A tájon semmi életnek nyoma nem volt. Tanyák
romosak voltak, egyben éltek csak, az is az
összedõlés határán. Voltak azonban gombák:
téli fülõke csokorban, tuskókon. A fûben
piros, sárga, narancsszínû galambgombák,
elöregedett õzlábak, és egy nagy fán nyitott
tenyérnyi késõi laska, szintén jelentõsebb
mennyiség. Ez utóbbiból szedtünk is, és
Ircsike délután ebbõl fõzte a gombalevest
(ma, mikor e beszámolót írom, még élünk,
szóval nem volt mérgezõ).
Egyszer csak Éva autóval elénk vágott, és
hozott egy kis melegítõ folyadékot, valamint
hazavitte Mufurcot és Ircsikét, mert õnekik
elég volt a gyaloglásból (vagy inkább a
rossz idõbõl). Kár, hogy nem vártak még egy
kicsit, mert mire hazaértek, már száz ágra
sütött a Nap, és szabályosan melegünk lett.
Megérkezett az elõre beharangozott,
tavaszias kirándulóidõ.
A hámashatár elõtt a Fehér család várt ránk,
és egy fél órás beszélgetést rögtönöztünk
velük, az alsólajosi földrajzi helyekrõl és
a régi életrõl. Volt egy-két vérfagyasztó
sztori, majd egyszer felgyûjtjük õket
diktafonra is, hogy közkinccsé válhassanak.
Az idõ továbbra is szép maradt, de feltámadt
a szél, és megint erõsen hûvöset éreztünk.
Mentünk, ahogy bírtunk, mert a fél hármas
kecskeméti buszt el akartuk érni, és
fogyóban volt az idõnk. Aztán valahogy csak
elértük, a kutyákat pórázvégre kaptuk,
Zsoltitól elbúcsúztunk, mert õ még tovább
vizsgálódott, és a Petõ-tónál letérve a
határvonalról, az 5-ös úti buszmegállóhoz
mentünk.
A buszút rövid volt és kényelmes.
Leszállván, mindenki hazament valahogy, én
Borikát hazadobtam, Danika meg meghívatta
magát hozzánk ebédre: gombaleves (szedett
anyagból), húsos tészta és torta.
A nap összességében jó volt, az idõ csak
részben. Azonban nem ment el senki kedve
attól, hogy januárban folytassuk a
határjárást, mert látnivaló és jó társaság
akkor is lesz majd, mint ahogy erre a napra
is jutott mindkettõbõl.
Mindenkinek mindent köszönünk, és jó
pihenést kívánunk!
Sántaőz
Ezen a napon együtt túrázott:
Afi kutya, Balog
Csaba, Berta Bálint, Berta János, Dömötör Zsolt
(Kecskemét), Mufurc kutya, Nagy Irén, Németh Lajos,
Szõrös Ádám, Szõrös András, Szõrös Dániel, Szõrös
Eszter, Torkos kutya, Török Mária, Úri-Kovács Ferenc,
Úri-Kovács Nikolett, Úri-Kovács Richárd és Varga
Istvánné Borika.
A kõrösi erdõszélen
Téli fülõke
Az elsõ határkõ
Szamaras Pali tanyája
Ricsi
Galambgomba
Határjel 1850-bõl
Nagy koponyák
Két település határán
Nikosz Beleállosz
Roncs-derbi
A Nagykőrös-Lajosmizse-Kecskemét hármashatárnál
Az egyik halom
Kétszáz éves határkõ
Jani mér
Torkos és a határvonal
1932-es betonjelnél
Mindjárt kiérünk az 5-ösre
Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak
írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
|
