FŐOLDAL

    MAGUNKRÓL  TAGJAINK  TÚRANAPTÁR  BESZÁMOLÓK  ARCHÍVUM  EREDMÉNYEINK  LÉTESÍTMÉNYEINK  TÚRAKÖR KLUB  FILMJEINK  ÍRÁSOK  NAPLÓ  MÉDIA  KOLLÉGIUMI TÚRAKÖR  FOTÓKIÁLLÍTÁS  MESEPÁLYÁZAT  


(95.) GÖDÖLLŐI KÉKTÚRA
 

Időpont: 2009. február 8. vasárnap
Útvonal:
Gödöllő Állami Telepek vm. - Arborétum - Erzsébet-pihenő - Bag vm.
Táv: 21 km
 

Ezen a szép februári vasárnapon a Gödöllői-dombságban jártunk. Végig napsütéses, kifejezetten enyhe időben gyalogoltunk, az út elég saras volt, de ez ilyenkor normális. Az már nem, hogy egész napra esőt, nyolcvan kilométeres szelet jósoltak a nagyfejűek, ennek ellenére szinte pólóban és rövidnadrágban is mehettünk volna a déli órákban. A csapat nőtagjai persze előre érezték, hogy így lesz, de én nem nagyon hittem nekik. 
A lényeg, hogy reggel hatkor találkoztunk a Kollégium előtt, és négy kocsival nekiindultunk. Az M0-s elkerülőjén Kerepesnél letértünk Gödöllőre, a járgányokat az állomás melletti parkolóban hagytuk, és már fél nyolckor a közeli kocsmában üldögéltünk. A Nap sütött, a város álmos volt és vizesek a járdák. A vonat csak fél kilenc után indult az Állami Telepek megállóig, ahová öt perces utazás után értünk. 
Leszállva a vonatról az aszfaltút mellet indultunk neki a kék jelzésnek. Az arborétum behajtójához érve jobbra kanyarodtunk. Itt tábla hívta föl a figyelmünket arra, hogy még tankokkal is találkozhatunk(?). A József főherceg arborétum kapuit nyitva találtuk, ezért besurrantunk, és egy jó fél órát el is töltöttünk a sétautakon sétálva. A reggeli pára lassan, de visszavonhatatlanul kezdett felszállni, az égen jóformán még kisebb gomolyfelhők sem látszottak.
Az arborétumot elhagyva emelkedőn haladtunk, majd lefelé. Ez a nap során sokszor megismétlődött. Nem különösebben nehéz dolog dombságban gyalogolni, de azért a sok kicsi sokra megy. A táj, az erdő egyébként cserháti emlékeket hívott elő belőlünk. A gázvezeték érintése után egy "vadkapun" is átkeltünk, majd nem sokára a valkói országút mellett találtuk magunkat. Itt az útszéli keresztről leolvastuk az évszámot, majd az Erzsébet-pihenőhöz vezető keskeny aszfaltcsíkra tértünk. Balról kiágazást hagytunk magunk mellett, melynek piros háromszög jelzése a Juharos nevű magaslatra vezetett volna, ha ezt választjuk. Nem így tettünk, hanem egyre emelkedve Erzsébet királyné egykori kedvenc kirándulóhelyére mentünk. A dologra egy márványtábla is emlékezteti az arra járót. A padokon ettünk-ittunk, napoztunk, megnéztük, van-e kerítés a vadászház körül (ez is egy ellenőrző kérdés volt), majd bekanyarodtunk az erdőbe.
Érintettünk még egy Csörsz-árka nevű árokszerű mélyedést is. Ez egy koraközépkori, 1200 kilométeres védelmi rendszer volt, amely az Alföldről indulva egészen az Al-Dunáig húzódott, és a római birodalmat védte. Mára már csak nyomokban fedezhető fel az országban, többek között itt is van egy megmaradt szakasza.
Egyre beljebb és beljebb hatoltunk egy nyáron nyílván szebb, de így sem csúnya tölgyerdőbe, amelynek útjain féllábszárig érő sártengeren gyakorolhattuk a "vízenjárást". A társaságnak kivette az erejét a napsütés, a lengedező szél, a saras út, ezért egyre gyakrabban kérdezgették, messze van-e még a falu. Én mondogattam ezt-azt, de csak nagyon nehezen értünk be Bagra. Nem egy nagyon szép falu, a széle szeméttelep és nagyon büdös, legalábbis mi ennyit láttunk belőle. 
A vonat indulásáig egy fél órás kényeztetést engedélyeztünk magunknak a kocsmában, majd a záró csoportkép elkészítése után visszavonatoztunk Gödöllőre. Ekkorra az eső szemerkélni kezdett, nyomban indultunk hazafelé, négy óra előtt néhány perccel. 
Ahogy haladtunk nyugat felé, úgy mentünk bele az esőfelhőbe, az ablaktörlő is alig győzte, majd pedig rátérve az 5-ös útra, az eső elállt, Lajosmizse előtt pedig már szinte száraz volt. Mi is azok voltunk, a szívünkben boldogság lakott, mert szép napot töltöttünk el jó társaságban. Megint erősebbek lettünk egy kicsit, főleg lelkileg. Az pedig sosem árt.


Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Banka Nándor, Berta Bálint, Berta János, Bertáné Kéri Katalin, Hriazik Attila, Hriazik Evelin, Nagy Irén, Németh Anna, Németh Dániel, Németh Lajos, Németh Lajosné Marika, Németh Marika, Staar Andor, Torkos kutya, Török Mária, Varga Istvánné Borika, Varga Lehel és Vargáné Rátz Veronika.


 

 

Nem félünk! Arborétum kapujában Cégér Bent vagyunk Tízórai Enyhe tél van
A fakínálat tanulményozása Vad-gátló rács Nem túl jó kép a szarvasokról Ircsike Dani egy keresztnél Németh család
Erzsébet-pihenőnél Sisi emlékére Torkos visszanéz Cipőelhagyó sár Nándi és Hria Bagon

 

 


 

a

© Petőfi Túrakör - Balog Csaba Sántaőz